Egy fotóból is látni az ujjlenyomatot! 3 kegyetlen bűntény szokatlan megoldása

2012-ben a dán rendőrség lekapcsolt egy szexuális bűnelkövetőt, akinek a számítógépén gyerekekről készült pornográf felvételeket találtak. A pasast persze rács mögé dugták, és remélhetőleg a kulcsokat is elhajították, de a zsaruk tudták, hogy ezzel még csak a probléma kisebbik részét oldották meg: ez az alak ugyanis „csak” nézegette a felvételeket, aki viszont készítette őket, még mindig szabadon mászkált, és veszélyt jelentett a társadalomra.

A nyomozók tudták, hogy az egyetlen esélyük, ha találnak valamit a felvételeken, amivel beazonosíthatják ezt a beteg alakot, úgyhogy a jó ügy érdekében erőt vettek magukon, és lejátszották a felkavaró felvételeket. Újra, meg újra, meg újra… Míg végül az egyikük egy képkocka sarkában észre vett valamit, ami segíthetett elkapni a gyermekmolesztálót: egy gyógyszeres dobozt, rajta névvel és biztosítási számmal – legalábbis részletekkel, amik ezekből látszottak. Az adatok szerencsére elégségesnek bizonyultak, hogy a kört leszűkítsék, és megtalálják az emberüket, Stephen Keating-et. Az ügy azonban itt még nem volt lezárva, hiszen a bíróságnak ennél komolyabb bizonyíték kellett, hiszen az, hogy a gyógyszere a felvételek készítésének a helyén volt, még nem jelentette, hogy ő állt a kamera mögött.

És ekkor jött az igazi csavar: a rendőrök az egyik felvételen látták az elkövető kezét, amire addig zoomoltak és olyan speciális filtereket alkalmaztak rajta, hogy le tudták venni az elkövető ujjlenyomatát. Igen, egy fénykép alapján. Ha ezt a Helyszínelőkben látjuk, nem is hisszük el… Ebben az esetben viszont olyannyira valóságról van szó, hogy Keating-et el is ítélték, és 110 éves börtönbüntetésével nem valószínű, hogy sokat fog még fotózkodni a szabadban.

1992-ben Arizona egy elhagyatott, erdős területén holtan találtak egy egyedülálló anyát, Denise Johnson-t. A rendőrség alaposan átvizsgálta a tetthelyt, de sem ott, sem az áldozat holttestén nem találtak egyetlen DNS-t sem. Találtak viszont egy csipogót, ami elvezette őket egy kamionoshoz, bizonyos Mark Bogan-hez. Bogan azt állította, hogy stopposként vette fel Johnson-t, akivel aztán – kölcsönös beleegyezés alapján – szexuális kapcsolatba lépett, de a nő megpróbálta kirabolni őt, és végül sikerült is elmenekülnie a csipogójával.

Bár a sztori minimum gyanús volt, a rendőrök nem tudták cáfolni Bogan állításait, hiszen nem sikerült őt a gyilkosság helyszínére helyezniük. Egészen addig, amíg a tetthelyen egy kis faágon nem találtak egy apró karcolást… Egy detektív azért biztos, ami biztos, lefényképezte a karcolást és néhány magot is gyűjtött a fáról. Később ugyanilyen magokat találtak Bogan autóján, a probléma viszont az volt, hogy egy igen elterjedt fáról volt szó Arizonában, így önmagában ez még mindig nem állta volna meg a helyét a bíróságon.

Ekkor jött a képbe Dr. Timothy Helentjaris, a University of Arizona szakértője, aki egy soha korábban nem használt technológiával feltérképezte a környék fáinak DNS-ét. Merthogy igen, a növényeknek is van DNS-ük! A módszerrel sikerült bizonyítani, hogy a Bogan kamionján talált növény-nyomok egészen pontosan ugyanattól a fától származnak, amely a gyilkosság helyszínén állt, így a sofőr mögött már kattant is a börtön zárja. Hiába volt alapos, és tüntette el minden saját DNS-ét, a növények ugyanis beárulták.