A túlzott képernyőidő egyértelműen káros, de a legtöbb kutató egyet ért abban, hogy 5 éves kor felett napi egy-egy rövid mese nem befolyásolja károsan a gyermekek fejlődését. Korántsem mindegy azonban, hogy mi zajlik a képernyőn.
Mitől lesz egy gyerekműsor egészségtelen a gyerekek számára?
Míg sok szülő joggal ügyel arra, hogy elkerülje a nyíltan nem megfelelő tartalmú gyermekműsorokat – például az erőszakot, a szexuális célzásokat vagy a durva nyelvezetet -, addig a gyermekműsorokban vannak más, alig észrevehető, de attól még káros hatások is. Ezek a gyakran figyelmen kívül hagyott vagy alábecsült jellemzők hatással vannak a fiatal nézők fejlődő elméjére.
A nyilvánvaló jeleken túlmenően a gyermekközpontú tartalmakba rejtett implicit jellemzők is vannak, amelyekre érdemes odafigyelni. Ezek képesek negatívan befolyásolni a megismerést és a viselkedést olyan módokon, amik elsőre nem feltétlenül tűnnek rossznak. A következő két rejtett jellemzőt ítélik el leginkább a gyermekkori fejlődés kutatói:
Tempó
A gyors tempójú gyermekműsorok a felszínen nagyon magával ragadónak tűnhetnek a fiatal közönség számára – szórakoztató, gyors látványvilággal és frenetikus történetmeséléssel. Tanulmányok azonban azt mutatják, hogy a gyors tempójú műsoroknak való rövid ideig tartó kitettség is káros hatással lehet a végrehajtó működésre – a tervezésért, a problémamegoldásért és az impulzuskontrollért felelős mentális folyamatokra.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia 2011-es tanulmánya szerint a gyors tempójú rajzfilmeknek való mindössze kilenc perces kitettség az óvodáskorú gyermekeknél a végrehajtó funkciók csökkenéséhez vezetett. Az ingerek gyors egymásutánja túlterheli az agynak az információk hatékony feldolgozására való képességét. Mindez csökkent figyelemfelkeltéshez és az önszabályozás nehézségeihez vezet.
Továbbá, ezeknek a műsoroknak a sietős tempója hozzájárulhat az azonnali kielégülés iránti igény kialakulásához, ahol a gyermekek állandó stimulációt várnak, és nehezen tudnak részt venni olyan tevékenységekben, amelyek tartós erőfeszítést és koncentrációt igényelnek.
Tehát, bár a gyors tempójú gyermekprogramok rövid ideig tartó szórakozást kínálhatnak, lehetséges hosszú távú hatásuk aggodalomra ad okot.
Alul- és túlstimuláció
A médiafogyasztásban részt vevő érzékszervi inputoknak összetett kölcsönhatása van, amely a gyerekek agyát beláthatatlan módon formálja. Dr. Susan R. Johnson viselkedés- és fejlődési gyermekorvos kutatásai szerint a tévénézés a többszintű érzékszervi megvonáshoz hasonlítható, ahol az audiovizuális ingerek passzív fogyasztása nem biztosítja az egészséges agyfejlődéshez szükséges érzékszervi tapasztalatok teljes spektrumát.
Johnson szerint az összes érzékszerv kiegyensúlyozott stimulációjának tartós hiánya az agy méretének csökkenéséhez vezethet. Akár 20-30%-os csökkenés figyelhető meg azoknál a gyermekeknél, akik nélkülözik a tapintási ingereket és az értelmes emberi interakciókat.
Másrészt azonban a televízió túlstimuláló jellege – amelyet a villogó, színes, fluoreszkáló képek és a rossz minőségű hangvisszaadás jellemez – túlterhelheti az érzékszerveket, ami fejlődésükben és működésükben zavarokat okozhat.
A csupán két érzékszerv korlátozott bevonása – a hallás és a látás túlstimulálásával párosulva – nem biztosítja az idegi kapcsolatok finomításához szükséges megfelelő érzékszervi tapasztalatokat, sem az alapvető kognitív készségeket. Így, bár ezek a gyerekműsorok kényelmes szórakozási lehetőséget kínálnak, a fejlődő agyra gyakorolt hatásuk közel sem éri meg a kockázatokat, amelyeket magukban rejtenek.
Kapcsolódó cikkek
Nyitókép: LanaStock/istockphoto.com