Kisgyerekesek figyelmébe
Gyereket alapjaiban az életre nevelni körülbelül 10-12 éves koráig van idő. Utána már csak finomítani lehet a dolgokon. Azaz, ennyi ideje van egy szülőnek arra, hogy megtanítsa gyerekének a helyes probléma felismerést és a probléma helyes kezelését (ezt nekünk is meg kellene tanulni, hogy megtaníthassuk), elültesse benne a tudás iránti folyamatos vágyat (nem csak az iskolait), lefektesse érzelmi és értelmi intelligenciájának alapjait, megmutassa neki a világ valódi(!) működését.
Hamarabb lesz gyerekünkből szülő, mint azt helyesnek látnánk – ennek minden esélye meg van kamaszkortól, és botor az a szülő, aki hisz abban, hogy gyereke úgy fog működni, ahogyan azt ő elképzelte – a képzelgés gyermeteg tulajdonság. Viszont a ,felkészülés’ felnőtt tulajdonság. Igen, ha gyerekünk gyereket szül, túl korán, nem elég éretten, az ránk is ró terheket, melyeket leráznánk, hisz épp most keveredtünk ki a szülőségből és jó volna végre – önző módon – a saját életünket élni, ahogy elképzeltük. Erre csak azt tudom mondani: ébresztő.
Mi akartunk családot, amikor gyereket vállaltunk. Mi a család ismérve? Hatunk és visszahatunk egymásra – legyen az egyesek számára jó, mások számára rossz. Ha gyerekünk szabad akarattal dönt a szülőség mellett, az azt jelenti, kiesik a kezünkből a családi szaporulat és a probléma megoldásának irányítása. Mily meglepő: ez az élet rendje.
