Nem magunknak szülünk gyereket – ha büszke akarsz lenni, vegyél inkább kutyát és vidd versenyekre. Gyerekünk nem életünk, szerelmünk végterméke, hanem önálló gondolati, érzelmi egység, - bár egyenlőre éretlen. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy korán megtanítjuk őt kiegyensúlyozottan, felelősségteljesen élni – hogy tudjon problémát kezelni.A felelősség nem egy mumus, ami nyomasztja, a végső elkeseredésbe taszítja őt, hanem egy természetes állapot, amivel meg lehet birkózni. Az ösztön nagy úr, emiatt maradt fenn az emberiség. Felnőttek között is elenyésző mennyiségű ember képes arra, hogy tökéletes kontroll alatt tartsa életét. Miért várjuk el ezt egy olyan embertől, aki tapasztalatilag legalább 20 évvel le van maradva?
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
Ezzel vázolnám fel a helyzetet: okokat keresünk, hibáztatunk, hibát keresünk. Holott csak mi nem vagyunk felkészülve – ahogy az egész társadalom nincs felkészülve erre – és saját félelmeink negatívumait ontjuk a gyerekre, akinek gyereke lesz. Természetesen az optimális állapot, ha felnőttként lesz szülő gyerekünkből, ám az élet nem arról híres, hogy optimális. Az viszont tény, hogy a kamasznak saját gyerekével együtt kell felnőnie, ön és gyerekismeretre szert tennie – ez pedig a dupla vagy semmi nevű ,,játék”…
