Életmód / Család

Kamaszként gyereket szülni a mai világban

Kamaszként gyereket szülni a mai világban

Ezzel vázolnám fel a helyzetet: okokat keresünk, hibáztatunk, hibát keresünk. Holott csak mi nem vagyunk felkészülve – ahogy az egész társadalom nincs felkészülve erre – és saját félelmeink negatívumait ontjuk a gyerekre, akinek gyereke lesz. Természetesen az optimális állapot, ha felnőttként lesz szülő gyerekünkből, ám az élet nem arról híres, hogy optimális. Az viszont tény, hogy a kamasznak saját gyerekével együtt kell felnőnie, ön és gyerekismeretre szert tennie – ez pedig a dupla vagy semmi nevű ,,játék”…

A gyerek hibája?

Nem magunknak szülünk gyereket – ha büszke akarsz lenni, vegyél inkább kutyát és vidd versenyekre. Gyerekünk nem életünk, szerelmünk végterméke, hanem önálló gondolati, érzelmi egység, – bár egyenlőre éretlen. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy korán megtanítjuk őt kiegyensúlyozottan, felelősségteljesen élni – hogy tudjon problémát kezelni.
A felelősség nem egy mumus, ami nyomasztja, a végső elkeseredésbe taszítja őt, hanem egy természetes állapot, amivel meg lehet birkózni. Az ösztön nagy úr, emiatt maradt fenn az emberiség. Felnőttek között is elenyésző mennyiségű ember képes arra, hogy tökéletes kontroll alatt tartsa életét. Miért várjuk el ezt egy olyan embertől, aki tapasztalatilag legalább 20 évvel le van maradva?

A szülő hibája?

A szexuális felvilágosítás nem arra ad tuti biztosítékot, hogy gyerekünk kontroll alatt fogja majd tartani az ösztöneit. A felvilágosítás arra való, hogy ne éljenek vissza 10-12 éves gyerekünk testével az aberrált személyiségűek – azaz ne legyen gyerekünkből áldozat.
Arra való, hogy a kamaszok és fiatal felnőttek kikerüljék a nemi úton terjedő, gyógyíthatatlan betegségeket, arra való, hogy megértsék azt, hogy az egészséges szexualitás szerves része az érzelmi megélés is.
Csak legutolsó sorban való arra, hogy elmondjuk nekik, amit már maguk is tudnak: a gyereket nem a gólya hozza. A szexuális felvilágosítás ideje nem a kiskamasz kor, hanem a kisiskolás kor.

A társadalom hibája!

A kamaszok iskolába járnak – és szexelnek. Magyarországon ma 10 000 tinédzserterhességet regisztrálnak, ennek fele abortusszal végződik, a megszületett gyerekek egy részét pedig örökbe adják. Miért? Mert az iskolát be kell fejezni. Ám az iskola diszkriminálja az állapotos kamaszokat, mert rossz példát mutatnak, és külön figyelemmel kellene foglalkozni velük – azaz, ez egy kellemetlen probléma, ami külön munkát adna a tanároknak, a társadalomnak.
Drogos kamaszok viszont járhatnak iskolába, sőt, tudok olyan uniós felszereltségű és biztonságú iskoláról, ahol vénásdrogot használt egy lány a mosdóban, mert az (csak az) nem volt bekamerázva. A korai szülőség nem szégyen, annak diszkriminációja viszont az!

Neveld szülőnek a gyerekedet

A lányok babáznak, a fiúk autóval játszanak. Ez így természetes, de vajon miért? Mert a természet gondoskodott arról, hogy mindenki tudja, mi lesz a feladata, felelőssége, amikor felnőtt lesz. Tetszik, nem tetszik, az ivarérettség előbb van időben, mint az agyi, érzelmi érettség.
Viszont, érdemes azon elgondolkozni, hogy a valódi felelősségvállalás felnőtté érleli a gyerekünket – teher alatt nő a pálma -ahogy minket is minden nap, tapasztalat okosabbá tesz. Az élet, életünk végéig tartó tanulási folyamat, a 40 éves felnőtt érettsége, agya is gyerek még egy 70 éves bölcséhez képest.
Nem lesz tökéletes szülő a kamasz, tökéletes körülmények sem lesznek. Te tökéletes szülő vagy? Tökéletesek a feltételek gyereked neveléséhez? Tanítsd gyerekedet arra, hogy a gyerek nagy kincs, meg kell becsülni – így, a felelősséget érezve nagyobb valószínűséggel fogja kikerülni a kamaszkori terhességet.

Kisgyerekesek figyelmébe

Gyereket alapjaiban az életre nevelni körülbelül 10-12 éves koráig van idő. Utána már csak finomítani lehet a dolgokon. Azaz, ennyi ideje van egy szülőnek arra, hogy megtanítsa gyerekének a helyes probléma felismerést és a probléma helyes kezelését (ezt nekünk is meg kellene tanulni, hogy megtaníthassuk), elültesse benne a tudás iránti folyamatos vágyat (nem csak az iskolait), lefektesse érzelmi és értelmi intelligenciájának alapjait, megmutassa neki a világ valódi(!) működését.
Hamarabb lesz gyerekünkből szülő, mint azt helyesnek látnánk – ennek minden esélye meg van kamaszkortól, és botor az a szülő, aki hisz abban, hogy gyereke úgy fog működni, ahogyan azt ő elképzelte – a képzelgés gyermeteg tulajdonság. Viszont a ,felkészülés’ felnőtt tulajdonság. Igen, ha gyerekünk gyereket szül, túl korán, nem elég éretten, az ránk is ró terheket, melyeket leráznánk, hisz épp most keveredtünk ki a szülőségből és jó volna végre – önző módon – a saját életünket élni, ahogy elképzeltük. Erre csak azt tudom mondani: ébresztő.
Mi akartunk családot, amikor gyereket vállaltunk. Mi a család ismérve? Hatunk és visszahatunk egymásra – legyen az egyesek számára jó, mások számára rossz. Ha gyerekünk szabad akarattal dönt a szülőség mellett, az azt jelenti, kiesik a kezünkből a családi szaporulat és a probléma megoldásának irányítása. Mily meglepő: ez az élet rendje.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást