Véleménycikk: Schuszter Borka
A lányom hét éves. Nincs kilyukasztva a füle, és egyelőre nem is látom rajta, hogy különösebben foglalkoztatná a dolog. A kezdetektől egy dolgot próbáltam világossá tenni neki: ha valamikor szeretne fülbevalót, annak semmi akadálya nincs, de ez az ő döntése lesz.
Nem azért, mert dramatizálni akarnám a helyzetet, hanem mert tényleg így gondolom. A füllyukasztás nem egy végleges testmodifikáció, de mégiscsak a teste felett hozott döntés, amiről én azt gondolom, hogy neki van joga meghozni, és nem nekem. Elmondtam neki azt is, hogy a szúrás nagyjából egy gyors tűszúráshoz hasonlít, nem valami elviselhetetlen fájdalom, de ettől még teljesen rendben van, ha valaki nem akarja.
A lányom ezt elég egyszerűen kezeli
Néhányszor szóba került már közöttünk a fülbevaló kérdése, nézegetett is ékszereket, de mindig ugyanoda jutottunk: igazából nem annyira érdekli, a szúrástól pedig tart. Így általában lezártnak tekinti a témát. Olvass még a témában
Anyáink idejében nem volt pumpkin spice latte, mégis érezni lehetett az őszt – mégis mi változott?
A diagnózisod lehet ok, de nem kifogás – Miért kezdtük fegyverként használni a pszichológiai terminusokat?
Mióta kiléptem a mókuskerékből, elhűlve nézem, ahogy a barátnőim épp kiégnek benne
Ezt hozza 2026. október 9. a numerológia szerint: egyensúly és összhang
Én ezt teljesen elfogadom. Sőt, kifejezetten fontosnak tartom, hogy egyértelmű legyen számára: sem az egyik, sem a másik irányba nincs elvárásom felé ebben a témában.
Sokszor gondolkodom azon, hogy a szülőségben mennyi minden múlik aprónak tűnő helyzeteken. Nem hiszek abban, hogy egyetlen döntés alapján meg lehet ítélni egy szülőt, vagy hogy létezik egyetlen helyes forgatókönyv. Inkább azt gondolom, hogy ezekből a mindennapi, látszólag jelentéktelen helyzetekből tanulják meg a gyerekek, hogyan működik a saját határuk, és hogy azt tiszteletben tartják-e mások.
Azt szeretném, hogy a lányom azt értse meg: ha valamit szeretne az életben, azért néha át kell menni olyan dolgokon is, amik nem feltétlenül kellemesek. Ez nem büntetés, inkább következmény. Ugyanakkor azt is szeretném, ha az is világos lenne számára, hogy semmit nem kell megtennie csak azért, mert mások szerint „szép lenne” vagy „jól állna neki”.
Az ő teste az övé. Nem az enyém, és nem másoké.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
