Érezted már, hogy hirtelen, a semmiből lángolt fel a vágyad, máskor meg bármennyire próbáltak a kedvedre tenni, semmi sem hozta meg a kedvedet?
Ennek hátterében a hétköznapi gondok éppúgy állhatnak, mint az egyéni, hormonális változások. Utóbbi nem csupán havi szinten változik, alkalmazkodva a nők természetes ciklusához, hanem az évek múlásával, természetesen is átalakul. A társadalom hajlamos túlértékelni a libidót, a spontán vágyat, ami csak úgy random jelentkezik a filmekben, és persze záros időn belül célt is ér. A valóság azonban nagyon más…
A libidót gyakran természetesnek, magától értetődőnek veszik az emberek, pedig valójában mind a spontán vágy, mind a reszponzív vágy folytonos változásban van.
Tovább nehezíti a dolgok elemzését, hogy még a szakértők szerint sincs olyan, hogy „normális szintű libidó”, mert teljesen egyén- és helyzetfüggő, mi számít általánosnak. „A libidó ugyanolyan dinamikus, mint minden személy, aki tapasztalja” – mondta Laurie Mintz szexuál pszichológus. Hozzátette azt is, nincs baj akkor sem, ha nem minden esetben ébred fel a libidónk.
Mintz szerint „a libidó mértéke kapcsolatos a mentális állapottal, az egészséggel, de hormonális és pszichológiai összetevői is vannak”. A jó hír az, hogy számos téren hatást tudunk gyakorolni a vágyainkra. Élhetünk, táplálkozhatunk egészségen, megtanulhatjuk levezetni a stresszt. Ideje rendszeresen mozogni és az önkielégítésre sem kell nemet mondani, ugyanis a szakértők szerint ezek szintén képesek növelni a vágyainkat.
Így változik a libidó az évek múlásával
A libidó mértéke hasonlónak tűnik az azonos korú emberek esetében, ami nem véletlen. Általában ezek a személyek közel azonos testi-lelki változásokon mennek át, úgy mint a menopauza, vagy éppen a gyermekvállalással járó változások. Mit várhatsz az évek múlásával?
A 20-as évek
A húszas években jellemző a libidó csúcsra járatása, hiszen a legtöbben ekkor még kötetlenül élnek, vagy próbálkoznak a komolyabb kapcsolatokkal. Itt az ideje a szexuális felfedezéseknek is, amire rátesznek egy lapáttal a magasabb hormonszintek – miközben szintén bátorító erővel bír, hogy a fiatalokon nincs akkora felelősségvállalás, mint amekkorára pár év múlva számíthatnak. Az új kapcsolatok növelik a spontán vágyat, és mivel az ovuláció is képes fokozni a libidót, a legtermékenyebb időszakokban értelemszerűen nem szokott gond lenni a szexuális étvággyal.
A 30-as évek
A harmincas években számos olyan tényező akad, ami már elnyomhatja a libidót. Ilyen lehet maga a várandósság, a családtervezés, majd a tényleges gyermeknevelés. Felléphetnek anyagi gondok, karriert érintő nehézségek, és a sikertelenség érzése, ha azt tapasztaljuk, nem értük el mindazt, amit ennyi idősen szeretnénk volna. Jellemző lehet az alváshiány, a mások előtérbe helyezése (lásd család), és ezek külön-külön is képesek csökkenteni a libidót, nemhogy együtt.
„A szexuális vágy ebben az időszakban reagálóbbá válhat, ami azt jelenti, hogy maga a vágy csak akkor jelentkezik, amikor az aktus már megkezdődött”
– teszi hozzá Mintz.
Persze, nem mindenkinek születik gyermeke és nem is lehet pusztán a családalapítással járó hormonális, valamint életet megváltoztató körülményekre fogni a libidó esetleges csökkenését. Másik gyakori ok ebben a korban, hogy állandósul, tartóssá válik egy kapcsolat, és ez egy bizonyos idő után csökkenti a spontán vágyat, ritkábbá válnak az együttlétek.
A 40-es évek
Ez az évtized jellemzően egybeesik a perimenopauzával és bizonyos esetekben a menopauzával is. Ennek következtében gyakoriak a hormonális változások, amik csökkentik a vágyat, miközben növelik a változókor tüneteit. Csökken az ösztrogén és a progeszteron szintje, ez pedig hőhullámokhoz, hangulati ingadozásokhoz vezet, emellett hüvelyszárazságot, fájdalmas együttlétet is okozhat.
Ennek ellenére – illetve némileg kompenzálandó – ez az időszak sok negyvenes éveiben járó felnőtt esetében még sem okoz jelentős libidócsökkenést. A háttérben az áll, hogy ekkora a legtöbb gyermek kirepül a családi fészekből (vagy gyakorlatilag önálló lesz), illetve a többség megalapozottabb karriert tudhat maga mögött. Ez nyugodtabb életkörülményeket, kevesebb stresszt eredményez, ami növeli az önbizalmat, az egyéni jólététet és javítja a spontán vágyat.
Az 50-es évek felett
A legtöbb nő az 50-es évei elején éri el a tényleges menopauzát, ami a libidó potenciális csökkenését eredményezi. Azonban nem csupán a hormonszintek alakulnak át úgy, hogy a menstruáció mellett a vágyak is elmaradnak: a csikló vérellátása hanyatlik, ami pedig rontja az orgazmus-készséget, valamint az orgazmus erősségét. Ez pedig tovább ront az egyébként sem túl intenzív libidón. Ebben az időszakban gyakrabban lépnek fel a krónikus egészségügyi problémák is, a kezelések pedig rátesznek egy nagy lapáttal a vágyakra – fizikálisan és mentálisan egyaránt.
„Ebben az életkorban a szex kevésbé cél, inkább a közös élmények, a kapcsolatos gondozása, ápolása és a szórakozás, a személyiség végső kibontakoztatása kerül a központba” – zárta Laurie Mintz szexuál pszichológus a libidóról szóló tanulmányát.