Sokáig azt hittem, hogy a lassítás a gyengeség jele. Hogy ha nem pörgök folyamatosan, akkor lemaradok valamiről, munkáról, lehetőségről, élményekről. Pedig valójában pont fordítva történt. Miközben mindent próbáltam megfogni, lassan mindent elveszítettem: a fókuszomat, az energiámat, sőt, a lelkesedésemet is. A rohanás nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is felőrölt. Este úgy feküdtem le, hogy fáradt voltam, de mégsem éreztem elégedettséget. Mintha az életem egy véget nem érő teendőlista lett volna, amiből mindig hiányzik néhány pipa.
Az első felismerés az volt, hogy a „rohanás” nem mindig a mozgásban van
Sokszor fejben sietünk, miközben épp reggelizünk, már a munkahelyi feladatokon jár az eszünk, munka közben a bevásárláson, este pedig azon, mit felejtettünk el nap közben. A gondolataink mindig egy lépéssel előttünk járnak, és ez az állandó mentális előreszaladás az, ami igazán kimerít. Elkezdtem odafigyelni arra, hogy egyszerre csak egy dologra koncentráljak, legyen az egy beszélgetés, egy étkezés, vagy akár a reggeli kávém elfogyasztása.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
