Szerelem / Párkapcsolat

4 jel, hogy neked is szakításfóbiád van – pedig lépned kellene

Sokan rettegnek attól, hogy kiszálljanak egy már régóta nem működő kapcsolatból, mert attól tartanak, hogy a szakítás miatt sérül az önbecsülésük. A félelem akkorára nőhet az emberben, hogy inkább marad a boldogtalan és elhidegült viszonyban. A szakításfóbia ennél összetettebb, mi most megmutatjuk, mi jellemzi és mi lehet a hátterében.

Félelem a magánytól

Ha szakításközeli állapotba kerülsz, mérlegeled a lehetőségeidet és számítasz az érzelmi sérülésre. A szíved kicsit minden szétválásnál összetörik, sajnos ez így természetes. Elkerülhetetlen a fájdalom és akkor is, ha veled szakítanak, és akkor is, ha te hozod meg a döntést.

Vannak, akik pánikba esnek a szétmenés lehetőségétől, és szinte teljesen elvesztik a józan ítélőképességüket a leválás miatti félelemtől.

Pánikrohamoktól szenvedve próbálnak a lelkileg nem kielégítő kapcsolatban is benne maradni. Az egyedülléttől való félelem miatt sokan képesek szemet hunyni olyan bántó dolgok felett is, mint például a másik elzárkózása, sok titkolózás a partner részéről, a kevés figyelem és a megbízhatatlanság.

 

Rettegés a lelki összeroppanástól

Ha ismerősek a fent említett reakciók, akkor tudod, hogy sajnos a másik elvesztésétől való félelem heves érzelmi kitörésekhez és álmatlan éjszakákhoz is vezethet. Bár tudod, hogy nem harmonikus a viszony, hogy lehetne esélyed egy lelki igényeidet kielégítőbb új életre, mégis lebénít a tudat, hogy meghozd a döntést.

Érezted már azt, hogy régen lépned kellett volna, de nem mersz? Érezted már, hogy vagy valami ismeretlen erő arra kényszerít, hogy vergődj egy életképtelen viszonyban? Sokan úgy vélik, hogy a megszokott kellemetlenség jobb, mint a riasztó ismeretlen.

Ha te is a lelki összeroppanást szeretnéd elkerülni, akkor tudod, hogy bár nem lépsz, de folyton azon kattogsz, hogy milyen másféle opciók lehetnének még az életedben, hogy nőként boldogabb lehess akár egy kicsit egyedül is.

 

Túlzott önfeladás

A szakításfóbia miatt háttérbe szorulnak az egyéni érdekek, vágyak, és képes az ember önmagát alárendeltként értelmezni a kapcsolatban.

Ha téged is érint ez a jelenség, akkor előfordult már biztos, hogy ezek a mondatok ott cikáztak a fejedben:

Én vagyok a hibás! Nem vagyok szeretetre méltó! Én járnék rosszabbul! Nem vagyok egyenrangú a párommal! 

Hessegesd el ezeket a téves elképzeléseket! Nem vesztesz az értékedből azért, mert felismered, hogy a pároddal nem illetek össze, vagy hogy feloldhatatlan feszültség van köztetek.

 

Szorongó kötődés

Mint annyi viselkedésmintázat, úgy a párkapcsolati kötődések is a gyerekkori tapasztalatokra vezethetők vissza. A szülőkkel való viszony az első tapasztalat, amit kisgyermekként megélünk, így belénk égnek az apuka és anyuka gesztusai, reakciói.

Akik szorongva kötődnek, azoknak gyermekként az odafigyelést ki kellett ügyeskedni a szüleiből. A szorongóan kötődők azt tapasztalhatták meg, hogy a megfelelő viselkedésért jár szeretet.

A szétválás nagy döntés, különösen akkor, ha gyermekek is vannak már a családban, a kapcsolatban. De ne feledd, hogy mindig újra lehet kezdeni! Ha a pároddal nem tudjátok az igényeiteket, vágyaitokat, terveiteket összehangolni, akkor ne szégyelld magadat helyezni a fókuszba.

 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást