Dolgozik az erkölcsrendészet
Az 1920-as években az Egyesül Államokban bevett szokás volt, hogy a rend és az erkölcs szigorú őrei nem csak a szemükkel méregették a fürdőző nőket.
Egyrészt szabály volt, hogy amikor egy nő éppen nem tartózkodott a vízben, akkor el kellett fednie a testét, de egyébként magára a fürdőruhára is szigorú szabályok vonatkoztak: a térd fölött nem mutathatott többet a lábakból 6 inch-nél, azaz körülbelül 15 centiméternél.
Ha valaki a mérésen elbukott, azt akár le is tartóztathatták – mai ésszel mindez már felfoghatatlannak tűnik, pedig főleg keleten ma is sok olyan ország van, ahol törvény írja elő, mit viselhet egy nő, amikor az utcára lép.
Egyrészt szabály volt, hogy amikor egy nő éppen nem tartózkodott a vízben, akkor el kellett fednie a testét, de egyébként magára a fürdőruhára is szigorú szabályok vonatkoztak: a térd fölött nem mutathatott többet a lábakból 6 inch-nél, azaz körülbelül 15 centiméternél.
Ha valaki a mérésen elbukott, azt akár le is tartóztathatták – mai ésszel mindez már felfoghatatlannak tűnik, pedig főleg keleten ma is sok olyan ország van, ahol törvény írja elő, mit viselhet egy nő, amikor az utcára lép.
Vízre szálló kabin
Ha már a strandoknál tartunk: a 18. és 19. században bevett gyakorlat volt, hogy a fürdőzni vágyók a parton egy fedett szekérre szálltak, annak takarásában átöltöztek, majd a szekér velük együtt a vízbe gázolt, és csak ott szálltak ki belőle.
Fürdőruhában a parton tartózkodni ugyanis illetlen dolognak számított, még arra a rövid időre is, amíg valaki mondjuk egy kabinból a partig sietett volna.
Visszafelé hasonlóan működött a dolog: a mobil kabin a vízbe hajtott a fürdőzőkért, akik felszálltak, átöltöztek, majd a parton már ismét az utcai ruhájukban szálltak le a kocsiból. Elég nagy macerának tűnik.
Fürdőruhában a parton tartózkodni ugyanis illetlen dolognak számított, még arra a rövid időre is, amíg valaki mondjuk egy kabinból a partig sietett volna.
Visszafelé hasonlóan működött a dolog: a mobil kabin a vízbe hajtott a fürdőzőkért, akik felszálltak, átöltöztek, majd a parton már ismét az utcai ruhájukban szálltak le a kocsiból. Elég nagy macerának tűnik.
Olvass még a témában
A 4 legszebb téli kirándulóhely Magyarországon, ami energiával tölt fel
Agatha Christie és Hercule Poirot kalandjai – Így élt és alkotott a világ egyik legismertebb krimiírónője
Kézmosás, lift, mozi: Dolgok, amiket kezdetben visszautasítottak az emberek
5 hasznos matektrükk, amit nem tanítanak az iskolában
Párizs utcái
Párizsról rengeteg képet láthatunk az interneten, de ettől a képtől elakadt a szavunk: a kép megosztója szerint a felvétel 1910-ben, a nagy párizsi árvíz idején készült, a könyvtár közelében, az utcán lefolyó víz tetején könyvek százai úsznak el az árral.
Noha itt valószínűleg már lecsengett az árvíz tombolása, a csendes, mozdulatlan kép így is elemi erővel mutatja meg, mekkora pusztítást okozott, és hogy az évezredek alatt felhalmozott emberi tudás sem képes megvédeni bennünket a természet ősi erejétől.
Noha itt valószínűleg már lecsengett az árvíz tombolása, a csendes, mozdulatlan kép így is elemi erővel mutatja meg, mekkora pusztítást okozott, és hogy az évezredek alatt felhalmozott emberi tudás sem képes megvédeni bennünket a természet ősi erejétől.
A cikk folytatódik, lapozz!