Miért nem szeretjük a hibákat?
Gyerekként megtanuljuk, ha hibázunk, akkor kikapunk és gyorsan rájövünk, hogy nem érdemes sokszor megismételnünk. Ez már egy alappillére a tökéletesség iránti vágynak és mindez még nem tudatos. Azt nagyon ritkán halljuk, hogy „hibázni emberi dolog”, „csak az nem hibázik, aki nem próbálkozik” és ehhez hasonló valós kijelentéseket. A tanárok szájából biztosan nem.
Nyilván nem az elkényeztetés és elkényelmesedés a cél, hanem egy olyan egészséges világkép, ami nem a hibátlanságra való törekvésre sarkall, már egész kicsiként.
A hibáinkat gyakran rossz dolgokkal társítjuk, így megpróbáljuk őket elfedni, páncélt növesztve magunk köré. Nem szeretjük megmutatni sebezhetőségünket, mert úgy véljük, hogy attól kevésbé lennénk szerethetők mások szemében. Ám itt érkezünk el egy ördögi körhöz, mert minél inkább megpróbálunk sebezhetetlenné válni, annál sebezhetőbbek leszünk. Olvass még a témában
