Nőnaphoz közeledve különleges módon szeretnénk veletek ünnepelni. Hisszük, hogy minden nő egy olyan kincset rejt magában, ami egyszeri és megismételhetetlen, egy külön univerzum telis-tele fényes csillagokkal. Éppen ezért a héten az élet különböző területein sikeres magyar nők hétköznapjaiból szeretnénk Nektek ízelítőt adni, megmutatva azt, hogy maga a nő ezerarcú lehet.
Első interjúalanyunk, Fejős Éva, aki az egzotikus helyszíneken játszódó kalandos-romantikus regényeivel néhány év alatt a magyar könyvpiac egyik legnépszerűbb szerzőjévé vált. Bár történeteit sokan ismerik és szeretik, a Nők Lapja egykori újságírójáról és az Erawan Könyvkiadó alapítójáról már kevesebben tudhatják, hogy a futás szerelmese, és ha élete egyetlen napból állna, akkor azt legszívesebben párjával egy tengerparti pálmafa alatt nagy beszélgetésekkel töltené.
– Hogyan néz ki egy átlagos napod?
– Reggel két kapucsínó és egy kis bambulás… Utána indulhat csak a nap. Délelőttönként általában a könyveim és a könyvkiadóm, az Erawan ügyeit intézem, grafikushoz megyek, külföldi regények fordítási jogairól levelezem stb. Ebédelni olykor valamelyik kedvenc kávézómban szoktam, esetleg valamelyik barátnőmmel, vagy ha a páromnak van ideje napközben, akkor összefutunk egy gyors ebédre valahol. Délután írok, sportolok, este ismét írok. Persze nincs két egyforma nap, de nagyjából így néz ki a legátlagosabb hétköznapjaim egyike.
– Honnan jött az írás szeretete? Munkád során van olyan személy, akiből, akinek az alkotásaiból ihletet merítesz, akire példaképként tekintesz?
– Rengeteget olvastam mindig, gyerekkorom óta falom a könyveket, és valahogy magától értetődő volt ez az út számomra. Nagyon sok kedvenc regényíróm van, és mindegyiküktől tanultam is valamit. Például Fekete István regényei kezdő szerzőjelöltként sokat segítettek egy-egy történet megformálásában, a részletek kidolgozásában. Anna Gavalda regényei felszabadítottak a dialógusírásban, Nick Hornbytól és Jonathan Troppertől azt tanultam meg, hogy nyugodtan engedjem bele a humort a regényeimbe, Murakamit olvasva pedig az elképzelhetetlen is elképzelhetővé vált számomra, és ez szintén nagy szabadságot ad immár számomra a regényírásban.
– Regényeid a képzelet szüleményei, vagy valós történetek, saját élmények ihlették őket?
– Mindegyik fikció, a képzeletem szülte, de természetesen mindegyikben visszaköszönnek találkozásaim, helyszínek, ahol jártam, és sokan magukra is ismernek a barátaim, ismerőseim közül egy-egy karakteremben. Pedig nem őket formáltam meg, de valami mégis átszűrődhetett „belőlük” az adott könyvbe.
– Jelenleg melyik a kedvenced a könyveid közül?
– Áprilisban jelenik meg a Száz éjjel vártam című regényem. Még a szerkesztőmnél van a kézirat, de nagyon várom már, hogy a kezembe vehessem a kinyomtatott könyvet. Humoros, csajos történet, amelynek középpontjában Andi, a frissen munkanélkülivé vált tanárnő áll, aki aznap tudja meg, hogy megszűnt az állása, amikor a párjával is tönkremennek a dolgok. Andinak van egy csomó varázslatos képessége, amit korábban nem fedezett fel magában, és ami az életét is megmentheti – mert, bár nem tud róla, megeshet, hogy veszélybe kerül… A regény érdekessége, hogy a kéziratot a 2000-es évek elején írtam, de a gépet, amin a szöveg volt, anyunak adtam, és el is feledkeztem róla. Nemrég ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy vannak még írásaim a gépén. Akkor találtam rá ismét Andi történetére – szinte egy szuszra végigolvastam, és nagyon sokat nevettem. Humoros, könnyed, mégis izgalmas történetnek találtam, úgyhogy kicsit átdolgoztam és tavasszal megjelentetem.
– Úgy tudjuk, hogy nyáron is megjelenik egy új regényed „Mert nekünk szeretnünk kell egymást” címmel. Mesélnél nekünk róla egy kicsit?
– Megtartva a „fejősévás” jegyeket, ez más lesz egy kicsit, mint az eddigiek. Lesz benne egy kis „fantasy-szál”, ami messzire visz… Egyik hősnőm, Lili furcsa, imádnivaló tizenhat éves lány – a különös színű kontaktlencséivel és a furcsa öltözködésével -, aki most tapasztalja meg az első szerelmet, és meglepő utazásra indul, ahová szerencsés vagy szerencsétlen módon másokat is magával visz. Másik hősnőm a harmincas Anna, aki talán már túl sokat veszített ahhoz, hogy bármiféle vesztenivalója is legyen. A harmadik pedig Ádám, a negyvenéves optikus, aki, úgy tűnik, véletlenül került az „utazók” közé, pedig nem…
– A sok-sok történet, munka mellett nehéz lehet időt szakítani arra, hogy csupán önmagaddal és az egészségeddel foglalkozz. Mennyire fontos Neked az egészséges életmód és a sport? Most, hogy végre itt a tavasz, van valami titkos praktikád, amivel formába hozod magad a bikini szezonra?
– Tavasszal újra kimegyek a természetbe, a Duna-partra kocogni (bevallom, a futópadot is szeretem). Hetente többször futok, néha – szintén futópadon – emelkedőt mászom, bár azt igencsak utálom, nagyon nehéz rávennem magam. A futás nagy szerelmem, annak ellenére, hogy az első húsz-huszonöt perc mindig kínszenvedés számomra, olyankor azon gondolkozom, hogy visszafordulok, vagy leszállok a futópadról… nagyjából a harmincadik percben azonban elkezdem élvezni, és onnantól kezdve abba sem akarom hagyni. A sportolás mellett igyekszem minél több nyers zöldséget enni, és minél kevesebb cukrozott terméket fogyasztani. De alapvetően ezt minden évszakban így teszem.
– Van kedvenc recepted, amit szívesen megosztanál a Bien.hu olvasóival?
– Ha ételreceptről van szó, akkor mindenképpen az egyszerű és gyorsan elkészíthető ételek jönnek nálam szóba. Gyakran sütök grillserpenyőben csirkefalatokat zöldséggel, a csirkét kicsit megpirítom, majd a – szezonális – zöldségek következnek, és kicsit még ropognak is, amikor kiveszem őket. Csípős salsát szoktam készíteni mellé. Gyorsan kész van, egyszerű és nagyon finom.