A halálképzetek
A gyermekekre a gyermeki látásmód és gondolkodásmód a jellemző, mivel ezt felnőttkorra többnyire természetesen kinőjük és „elfelejtjük”, ezért felnőttként már nem mindig könnyű megérteni a különleges gondolkodásmenetüket. A 3-5 évesekre jellemző animista szemléletmód azt jelenti, hogy megszemélyesítik, lélekkel ajándékozzák meg az élettelen dolgokat. Épphogy csak ismerkednek a halál definíciójával, ezért úgy képzelik, hogy az elhunyt tesz még olyasmiket, mint az élők csak valahol máshol.
Számukra különösen a halál végérvényessége nehezen felfogható.
Ez érthető, hiszen a személyes idejük még oly csekély, hogyan tudnák elképzelni, mi lehet az örökké. Idővel ezért rákérdezhetnek, hogy mikor ébred már fel vagy mikor jön vissza az eltávozott. Türelmesen és megértően mondjuk el ismét nekik, hogy már nem térhet vissza. Olvass még a témában
A megszemélyesítő felfogás az egész gyermekkorra – mégis leggyakrabban az 5-9 évesekre – jellemző. A halált megszemélyesítve látják, leginkább a felnőttek hiedelemvilágát magukba fogadva. A reális felfogás 9 éves kor körül kezdődik, ilyenkorra már megértik, hogy a halál az élőlény itt tartózkodásának végét jelenti.