Az életünk úgy van megtervezve, hogy időről időre átéljünk komoly, lesújtó élethelyzeteket. Nem, egyáltalán nem lenne szerencsés, ha ez másképpen lenne. Úgy gondolom, hogy ez egy folyamat része, de nem az a célja, hogy egyre keményebbek és savanyúbbak legyünk, védekezzünk vagy berendezkedjünk egy szeretet nélkül életre. Azért történnek, hogy már apró korunktól fogva hozzászokjunk, amikor még „enyhébbek”, amikor van velünk valaki, aki támogatást nyújthat, hogy okuljunk belőlük.
Az életmentő gyász
Minden életkorban másképpen fogjuk fel a veszteséget, és mindenki a maga módján dolgozza fel. A gyermekek a koruknál fogva és az élettapasztalataik hiánya miatt teljesen másképpen élik meg a halált, mint a felnőttek. Felesleges őket félteni, távoltartani, vagy túlzottan óvni. Amit gyermekkorban kapnak, azt képesek is elviselni és túlélni.
Kisebb dózisokban érkezik, csökkentett hatással, mintha valamiféle természetes „érzéstelenítő” is lenne mellé adagolva számukra. A jelenben persze rettentően fájhat és összetörheti őket, de fel tudnak épülni belőle, ha segítünk nekik. Hagyni kell, hogy végigmenjenek ezeken a folyamatokon, megtapasztalják ezeket az érzéseket. Előnyükre fog válni az életük során minél korábban megtanulják, hogyan kell feldolgozni egy fájdalmas veszteséget. Olvass még a témában
„Utazom, karriert építek, koncertekre járok” – Mivel töltik az idejüket a nők, akiknek nincs gyerekük?
Elmúlt a depresszióm és elhagytam a vérnyomáscsökkentőt: így változott meg az életem, amikor letettem az alkoholt
Még agyalsz az újévi fogadalmadon? Zodiákusod szerint ez lenne az ideális választás
Emésztéskönnyítő év eleji étkezés: 4 gyors és könnyed fogás januárra
