A gyerekek hatodik érzéke – Tápláljuk a lelküket, ne az egojukat

„Együtt lenni gyermekeddel annyit jelent, mint a gyermeked spirituális erejével társulni. Egységünk felismerése – a spirituális fejlődéshez elengedhetetlen – gyakran könnyebben megy, amikor a gyerek kicsi.

A gyermekünkkel való lelki egység a realitás, ami lehetővé teszi számunkra a kölcsönös szeretetet. Ez a kapcsolat létezik minden élőlény között, de a szülő–gyermek viszonyban a legtöbb felnőtt befogadóbb az ős, misztikus ’adok-kapok elv’ elfogadására.

Ez igazából arról szól, hogy a másik érdekeiben az enyém is benne foglaltatik.”

„A félelem az elkülönülés, az elidegenedés és a magány forrása, s így az anyagi, illuzórkus világot idézi és erősíti. Megakadályozza az intuíció és empátia világába való belépést.

Elveszi az időérzéket, kapkodásra késztet és visszatart. Felkavar. Lehangol. Nem megfelelő tevékenységet vált ki belőlünk, vagy esetleg tehetetlenséget.

Számtalan betegséghez vagy balesethez vezethet. Agressziót szül. Reménytelenséget táplál. Ez a félelem alapja. És ennek szorításában az ember elhagyatottnak érzi magát, még Istentől is.

Soha sem szükséges félelemre tanítani a gyereked. Szülőként az a kötelességed, hogy szeretettel és hatékonyan neveld gyermekedet, anélkül, hogy egyszer is félelmét, szorongását kihasználnád.”