Van jó és rossz gondolkodásmód és ez egy olyan dolog amit irányíthatunk? Így van. Az ösztönös gondolatainkat nem tudjuk befolyásolni, de igenis van mód arra, hogy ne engedjük, hogy a negatív mentalitás eszkalálódjon, hiszen azzal csak felnagyítjuk a problémáinkat. A belső hang sokszor ítélkező, pesszimista és előítéletes, de nem szabad hagynunk, hogy túl hangos legyen.
„Mindent vagy semmit” látásmód
Ez a szemlélet az, aminek látszik: valami vagy jó vagy rossz, minden fekete vagy fehér, siker vagy kudarc. Ha így látjuk a dolgokat, csak a saját életünket nehezítjük meg, hiszen azzal, hogy mindennek csak a jó vagy a rossz oldalát látjuk, hatalmas nyomást helyezünk magunkra, teljesen feleslegesen. Vannak szürke területek és ugyan klisé, de igaz, hogy minden rosszban van valami jó is, csak ezt észre is kell venni.
Túlzott általánosítás
Ez arra utal, mikor valami történik veled az életben és onnantól kezdve biztos vagy benne, hogy ez ezentúl mindig így fog megismétlődni. Attól még, hogy egyszer csalódtál egy kollégában, barátban vagy szeretőben, még nem jelenti az, hogy ez a jövőben is így lesz. Ha bezárkózol egy negatív impulzus után és sosem adsz második esélyt, hátráltatod magad abban, hogy teljes életet élj.
Mentális szűrő
A mentális szűrő azt jelenti, mikor egy múltbéli élményből csak a rosszra emlékszel, amikor minden pozitívumot kiszűrsz és csak a negatívon kattogsz. Hajlamosak vagyunk arra, hogy utólag az elkövetett hibáinkat, kudarcainkat és következményeket felnagyítsuk és teljesen elfeledkezzünk arról amit jól csináltunk, vagy ami pozitív hozadéka volt a történteknek. Különösen ártalmas, ha ugyan eszünkbe jut pár pozitív dolog is, de meggyőződésünk, hogy az csak azért történt, mert szerencsénk volt és nekünk semmi érdemünk nincs benne. A mentális szűrő azért is káros, mert túl szigorúak vagyunk magunkhoz, teljesen feleslegesen.
Elhamarkodott következtetések
Amikor bármiféle bizonyítás nélkül feltételezzük a legrosszabbat, akkor szinte várjuk, hogy bekövetkezzen a rossz. Az elhamarkodott következtetések levonásának két fajtája van, a gondolatolvasás és a jövendőmondás. Előbbi arra utal, mikor egy személynél előre eldöntjük hogyan fog reagálni valamire (negatívan) ami még meg sem történt, utóbbi pedig az, mikor biztosak vagyunk benne, hogy minden balul fog elsülni már akkor, amikor erre még nincs semmi bizonyíték.
„Katasztrofizálás”
Ez a fiktív szó azt jelenti, mikor egyből a lehető legrosszabbra gondolunk. Például már elkezdődött a születésnapi bulid, de az egyik barátnőd késik és te egyből arra gondolsz, hogy biztosan azért, mert autóbalesete volt. Ahogy az anyukád is egyből arra gondolt, hogy elraboltak, amikor késve értél haza kiskorodban. A katasztrofizálás felesleges stressznek tesz ki téged és a környezeted is, pedig nincs értelme azon pörögni, amit nem tudunk biztosan.
Címkézés
Mikor valakire – vagy akár magunkra – vagy valamire anélkül aggatunk címkét, hogy bebizonyosodott volna, hogy kiérdemli, tipikus rossz szokás. Ilyenkor gyakorlatilag úgy könyvelsz el valamit, hogy még nem is biztos, hogy helyes a feltételezésed. Azért, mert valaki egy szituációban egy bizonyos módon reagált, még nem kell kikiáltani semminek, például ha egy kollégád füllentett, még nem biztos, hogy hazug ember, lehet, hogy a helyzet követelte meg, hogy így járjon el. És például azért, mert valami nem sikerült neked elsőre, még nem szabad vesztesnek hinned magad.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!