Amikor néhány évvel ezelőtt szembesültem azzal, hogy gluténérzékeny vagyok, szinte egy csapásra megváltozott a főzéshez való hozzáállásom. Bár előtte is szerettem elkészíteni néhány ételt, rájöttem, hogy ha nem mélyedek bele jobban a főzés rejtelmeibe, bizony gyakran bajban leszek az étkezésekkel, főleg egy vidéki városban élve.
Azóta viszont már azt is tudom, hogy sokkal több pozitívuma lehet a főzésnek, mint azt valaha is elképzeltem. De hogy általánosságban véve mit adhat mindannyiunknak, amikor tudunk örömmel főzni, arra már egy, a témában nálam sokkal jártasabb, csodálatos szakember, Czecz Fruzsina gasztropszichológus válaszol.
Igaz, hogy a főzés bizonyos formában terápiának is tekinthető?
Úgy gondolom, igen. Ha egészségesek vagyunk, akkor a stresszlevezető hatását, az aktív, látványos munkát élvezhetjük benne. Ha pedig a terápiát a szó szoros értelmében használjuk, és gyógyulásra van szükségünk, ahhoz is remek kiegészítő lehet a főzés. Megélhetjük általa az alkotás és a gondoskodás örömét. Ráadásul ma már egyre nagyobb figyelmet kap a „bél-agy tengely”, tehát hogy milyen szoros kapcsolatban van az emésztésünk és a mentális egészségünk. Friss kutatások szép eredményeket mutattak ki arról, hogy az étrend hogyan segíthet például a depresszió megelőzésében vagy a fennálló tünetek csökkentésében.
Mivel motiválhatjuk magunkat rá, ha úgy érezzük, így sincs elég időnk?
Ha nyomásnak, tehernek érezzük a főzést, de valamiért mégis muszáj hozzákezdenünk, ott egyszerűsítsünk, ahol csak tudunk. Ne támasszunk magunk elé teljesíthetetlen elvárásokat, mert nagy az esély a sikertelenségre. Ez elveszi a kedvünket a későbbi főzésektől, és ha éppen érzékenyebb időszakot élünk meg, az önértékelésünkre is rosszul hat.
Már nagyon sok blogon, könyvben elérhetőek 5 hozzávalós ételek, félórás vacsorák – ilyeneket keressünk, hiszen a kevés fáradozás és a gyorsaság elég erős motivációk lehetnek. Az is segíthet, ha belegondolunk: a házi készítésű étellel teszünk a legjobbat az egészségünknek. Garantáltan frisset eszünk és tudjuk, mi van az ételben, milyen körülmények között készült.
Hogyan hathat a kreativitásunkra?
Ételkészítés közben minden érzékszervünket fokozottan használjuk. Körülvesznek a színek, ízek, illatok, hangok, különböző textúrák. Ez a közeg már önmagában kreatívabbá tesz, hiszen ingerekben gazdag. Elsőre talán úgy tűnik, az számít kreativitásnak, ha valaki teljesen új, izgalmas ételeket talál ki, vagy csodálatosan feldíszít egy emeletes tortát. Ezek valóban erősen megmozgatnak, de nem csak ilyen nagy dolgokra lehet gondolni. Akkor is bekapcsol a kreatív énünk, amikor ismeretlen helyzetet kell megoldanunk vagy gyorsan kell döntenünk a konyhában. Olyan megoldások juthatnak eszünkbe, amikre nem is gondoltunk volna. Ezt az élményt érdemes elraktározni, és töltődni belőle más helyzetben is, például a munkahelyen.
Fejlesztheti a türelmünket?
Maximálisan! Többször hallottam már, hogy valaki kifejezetten türelem-tréningként használja a főzést. Tudja magáról, hogy nehezére esik várakozni, ezért nekikezd egy több órát igénylő ételnek. Egy egyben sült húsnál vagy kovászos tésztánál nincs mit siettetni… Ki kell várni mindennek az idejét, csak úgy lesz igazán finom. Persze aki nem ilyen, „tréning” céllal kezd neki a sütés-főzésnek, nála is észrevétlenül fejlődik a türelem, koncentráció, figyelem.
Hogyan javíthatja a kapcsolatunkat az ételekkel?
Evés közben is közel kerülünk az ételhez, de főzés közben még szorosabb vele a kapcsolatunk. Az egész folyamatban ott vagyunk, a tervezéstől az alapanyag beszerzésen át a készítésig. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy termelőtől vásárolunk, arcot és történetet is kapcsolunk az ízekhez. Megismerjük az étel útját az első állomástól egészen a tányérunkig.
A saját készítésű dolgokat mindig jobban megbecsüljük, így van ez az étellel is. Értékesebb lesz a saját főztünk, mint például egy rendelt ebéd, mert jobban átéljük, mennyi munka van mögötte. Ez a hála érzését is erősítheti.
Mikor lehet érdemes másokat is bevonni a főzésbe?
Bármikor, amikor úgy érezzük, ez örömet jelentene – akár nekünk, akár másnak. Jó példa erre a gyerekek bevonása. Gyorsabban és precízebben készülne el az étel a kicsik részvétele nélkül, de ha szívesen sürgölődnek a konyhában, tartsunk fent ezt az érdeklődést, és keressünk nekik valamilyen feladatot. Minőségi időt és tanulási, fejlődési lehetőséget jelent nekik a közös sütés-főzés. Ha felnőttekre gondolunk, egy baráti vagy családi főzés is remek élmény lehet. Mindenki hozzátehet valamit a közös, finom sikerhez. De bármennyire jó a vidámság és segítség a konyhában, előfordul, hogy egyedül esik a legjobban főzni. Magunkban, csak a gondolatainkkal és érzéseinkkel, amiket tisztázni tudunk ételkészítés közben.
Hosszú távon milyen további pozitívumai lehetnek a főzésnek?
Hosszútávra kihat, hogy ha valakinek már főzhettünk, vagy valakivel együtt főztünk, ez bizalommal és friss színekkel tölti meg a viszonyunkat. Megismerhetjük a másikat (vagy akár saját magunkat) egy új oldalról. Segít a jelenben létezni, egy lépés lehet a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét felé. És nem szabad elfeledkeznünk a főzés környezetvédő oldaláról sem: az élelmiszerek feldolgozása, csomagolása, szállítása több energiát fogyaszt, mint a megtermelésük. Ha otthon feltálalunk egy nagy adag levest, alig használunk csomagolóanyagot és alig hagyunk magunk után hulladékot. Maradékmentéskor pedig kifejezetten ötletesnek kell lenni – és már vissza is értünk a kreativitás és az ételekkel való közeli kapcsolat témájához.