„Az én apukám a legerősebb a világon” – hallom gyakran négyéves kislányom szájából. Gyermekkoromban én sem gondoltam máshogy. Az enyém volt a leghumorosabb, legerősebb, legtehetségesebb, ő volt az, aki mindenhez ért. Persze azóta sok minden változott, de egy valami nem: még mindig tisztelem és tudom, hogy az egész személyiségemre hatással volt az, amit tőle kaptam. Akár jót, akár rosszat. De mi van azokkal, akiknek egyáltalán nincs apafigura az életükben? Akármilyen jó édesanya is valaki, ha megfeszül, sem tud egyszerre két szülői feladatot ellátni. Az apai tekintély sajnos semmivel nem pótolható.
3/5 Oda az önbizalom
Az apával való játék, mint például a birkózás, kizökkenti a gyerekeket a nyugalmi állapotból, megnöveli belső izgalmi szintjüket. Bármennyire is érdekes, ezek a haszontalannak tűnő játékok öntudatlanul is segítenek a gyermeknek megtanulni a szokatlan helyzetek kezelését. Fejleszti az önbizalmát, stressztűrő képességét, ezzel is felkészítve arra, hogy elviselje az élet nehézségeit.
A lányos apukák gyakran igazi hercegnőként bánnak csemetéikkel. Ha ez egészséges határok között marad, később mindenképp segít majd a gyermeknek elfogadni magát olyannak, amilyen. Ennek hiányában társadalmunk tele lesz önmagát nem szerető, bizonytalan, kétségek közt vergődő emberekkel.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!