Egy kevésbé ismert művészeti forma lehetővé tette a brit arisztokrácia számára, hogy megkerülje az illendőség szabályait, és a látszólag ártatlan képek mögé bújva pikáns üzeneteket küldjön – írja Holly Williams.
A kollázsra, azaz létező képek szétvágására és azok darabjaiból valami újnak az alkotására általában 20. századi művészeti formaként gondolunk. A legtöbben Picassót és Braque-et nevezik meg, mint „feltalálót”. Az ő alkotásaik voltak, amelyek aztán szinte forradalmat indítottak el az avantgárd művészetben.
De mi van akkor, ha a kubistákat, dadaistákat és szürrealistákat valójában megelőzték… a viktoriánus társadalom felső osztályába tartozó nők?
Értékes albumok
1860 körül Nagy-Britanniát a cartes de visite – kis fényképes névjegykártyák – őrülete kerítette hatalmába, amelyeken a tulajdonos színpadi portréi láthatók. Divat lett a kártyacsere, még a távoli ismerősök is buzgón gyűjtögették egymás képét a saját kis könyvecskéjükhöz. A fotókollázsok készítése dedikált albumokban – a névjegykártyák feldarabolásával és akvarellre festett háttereken belüli újrahasznosításával, gyakran buta, szürreális vagy akár szuggesztív hatásra – a brit arisztokrácia tagjainak divatos tevékenységévé vált. Vacsora utáni időtöltés lett a társalgókban egymás albumainak megcsodálása.
Az elmúlt évtizedekben a viktoriánus fotókollázs művészete egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a művészettörténészek körében. 2009-ben jelent meg Elizabeth Siegel Playing with Pictures című könyve ami a Siegel által a Chicagói Művészeti Intézetben rendezett kiállítást kísérte. Utóbbi aztán megjárta a New York-i Met Múzeumot is. Az ilyen albumok közül sok még mindig brit vidéki otthonokban lapul. Művészettörténészek nem dokumentálták őket, és még mindig nem túl ismert maga a jelenség a nagyközönség előtt.
Ennek több oka is van, nem utolsósorban az, hogy a fotókollázsokat készítő emberek – többnyire, de nem kizárólag nők – inkább saját társaságuk szórakoztatására készítették az albumokat, nem pedig galériában bemutatásra szánt alkotásokat. A fotókollázst inkább teljesítménynek, mint képzőművészetnek tekintették.
A fotókollázsok minden bizonnyal eszközt jelentettek tulajdonosaik számára, hogy felvillantsák társadalmi státuszukat, teljesítményüket, szellemességüket és társadalmi kapcsolataikat – nemcsak az alapján, hogy kiről voltak fényképeik, hanem annak alapján is, hogy mennyire merészen játszhatnak az adott személy képével. Néhányan pedig elég merészek, kacérak és szuggesztívek, felforgatva a viktoriánus helytállásról alkotott elképzeléseket, állítja Patrizia Di Bello, a fényképezés történetének és elméletének professzora a Londoni Egyetemen.
Lady Filmer udvarlója
Egyik kedvenc példája Lady Filmer, Sir Edmund Filmer parlamenti képviselő feleségének albuma. Kezdetben nagyon tiszteletreméltónak tűnik: egy szalonbeli jelenetet ábrázol, amelyben Lady Filmer látható a saját fotókollázs-albumával (a kollázsok nagyon gyakran önmagukra hivatkoznak, mint ez is teszi; Frances Elizabeth Bree-ében még egy miniatűr előugró album is található, ami lapozható). A walesi herceg van jelen, de Lady Filmer férje és testvére is, miközben nővéreinek kivágott arcát portrék formájában nézegetik a falakon.
De a walesi herceg ismert emberbarát volt, és Lady Filmerrel meglehetősen szuggesztív levelezést folytattak, folyamatosan küldték egymásnak a fényképeket.
„A walesi herceg úgy udvarolt Lady Filmernek, hogy szinte naponta küldött magáról fényképeket” – mondja Di Bello. „És felfedeztük, hogy az egyik lánya, akit Queenie-ként ismerték a családban – a pletykák szerint valójában a walesi herceg lánya…”
Az ilyen pletykák ismerete elkerülhetetlenül megváltoztatja a kép jelentését. Hirtelen nagyon észrevehető, hogy Lady Filmer a hercegre néz, a férje pedig nem veszi észre.
A történészek szerint ezek a sokszor egészen különleges, bizarr vagy látszólag teljesen abszurd képek a kor pletykáinak és a képeken szereplők társadalmi státuszainak ismeretében nagyon is átgondolt üzeneteket hordoztak. Mint ilyenek, lehetőséget adtak arra is, hogy a brit arisztokrácia hölgyei az illedelem szabályait betartva flörtöljenek, vagy akár szerelmi kalandjaikkal henceghessenek is.