Képzeld el, egy kutatás szerint a mai felnőttek 27%-a elidegenedett egyik vagy mindkét szülőjétől! Ehhez pedig hozzá kell tennünk azt is, hogy a felmérés rávilágít: a felnőtteknek kb. 40%-a tapasztalt elidegenedést valamikor az életében. Karl Pillemer, a Cornell szociológusa szerint, amikor erre sor kerül, akkor a háttérben gyakran kemény szülői nevelés, a szülők érdekeinek előnyben részesítése a gyerekek rovására, a válás és a rossz, ellenséges kommunikáció áll.
Bár az elidegenedés gondolata elsőre furcsának, meghökkentőnek, sokaknak pedig elképzelhetetlennek vagy ijesztőnek tűnhet, az életkörülmények és a modern társadalmi normák hatására egyre inkább felmerül ez a választás.
Kezdjük elfogadni, hogy a tekintély nem megkérdőjelezhetetlen?
A statisztika rámutat, hogy nem vagy egyedül, ha csalódottságot vagy távolságot érzel a családoddal kapcsolatban. Régebben elképzelhetetlen volt, hogy valaki eltávolodjon a saját felmenőitől, rokonaitól, hiszen a családi kötelékek szent és sérthetetlen értéknek számítottak. Nem beszélve arról, hogy sokszor önmagában az életet jelentette, hogy a család befogad-e minket… Olvass még a témában
Az emberek szégyellték, ha nem voltak szoros kapcsolataik a szeretteikkel, a társadalmi elvárások pedig ezt komolyan erősítették. Az elmúlt évtizedekben azonban nagyot változott a világ: az individualizmus és az önértékelés előtérbe került, és egyre többen kezdtek ráébredni, hogy saját boldogságuk és lelki békéjük érdekében néha muszáj meghúzniuk a határokat.
