A gyerekkorunk mindenre hatással van az életünkben: ez alapján helyezzük el magunkat a világban, mintáink mentén alakítjuk kapcsolatainkat és éljük mindennapjainkat.
A korábbi meta analízisek arra jutottak, hogy a gyerekkori rossz bánásmód, a szülők által elkövetett hibák mérséklése potenciálisan csökkenti annak kockázatát, hogy a felnövekvő generáció szorongással, vagy depresszióval küszködjön.
Ez fontos megállapítás, ugyanis a kutatók nem azt mondják, hogy legyünk tökéletes szülők (sokan úgy, hogy eleve nem volt jó példa előttük), hanem azt, hogy próbáljunk a lehető legjobb szülők lenni. Ha minden generáció csak egy-egy területen ér el fejlődést, akkor máris belátható időn belül javíthatnánk a mentális állapotunkon, mégpedig rengeteget.
Egész pontosan azt állítják a szakértők (Muzi Li, Carl D’Arcy, Xiangfei Meng 2015.), hogy ha a rossz bánásmódot 10-25%-kal csökkentjük, akkor azzal 31,4–80,3 millió depressziós és szorongásos esetet előzhetünk meg világszerte.
De mire is kellene odafigyelni?
A statisztikák szerint az elmúlt évtizedben némileg háttérbe szorult a gyermekbántalmazás fizikai és szexuális változata még annak ellenére is, hogy talán azt érzed, soha ennyi példára nem derült fény. Valóban igaz, hogy a média által minden eljut hozzánk, de ennek visszatartó ereje is van. Azok száma így szintén csökken, akik visszaélnek hatalmukkal, vagy éppen erejükkel.
A gyermekvédelmi törvények azonban sokszor csak addig hatásosak, amíg fizikai nyomokról beszélünk, a verbális és az érzelmi elhanyagolás egészen más tészta. Ezek aránya sajnos nőtt 2011 és 2020 között, talán azért, mert ezt úgy lehet űzni, hogy fizikai nyoma nincs, vagy legalábbis jó ideig nem igazolható.
Sajnos a verbális bántalmazás csak az elmúlt években jutott központi szerephez. Pedig, ha azt mondom, hogy a te füledben is csengnek olyan bántó mondatok, amelyek gyerekkorodban nagyon mélyen bevésődtek, akkor bizonyára nem tévedek. A verbális bántalmazásnak hosszú távú, negatív mentális egészségügyi következményei vannak, ám ezeket még csak most kezdjük megismerni.
A 22 módszer, amit már sosem fogsz elkövetni
Egy nagyon friss, 2023-as áttekintésben, amit a Childhood Verbuse Abuse as a Child Maltreatment Subtype készített, kiderült, hogy a verbális bántalmazás leggyakoribb elkövetői a szülők és a pedagógusok. Ez nagyon szívfájdító, hiszen ezek a felnőttek azok, akiktől a gyermekek általában védelmet és támogatást remélnek. Közben viszont várható is volt, hiszen jó ideig az adott személyekkel érintkeznek a legtöbbet. A leggyakoribb verbális bántalmazás közé a hang erőteljes megemelése, a kiabálás és a kemény hangnem tartozott, de a lekicsinylés, a megszégyenítés, a negatív összehasonlítás és a bűnbakképzés is a sor elején végzett.
A kutatók arra is vették a fáradtságot, hogy összegyűjtsék azt a 22 módszert, ami mögött a gyermekkori verbális bántalmazás sűrűn megbújik:
- negatív összehasonlítás
- negatív jóslás
- nevetségessé tevés
- bűnbakkeresés
- szidás
- ócsárolás
- szégyenkezésre kényszerítés
- kiabálás
- becsmérlő megnyilvánulások
- lekicsinylés
- hibáztatás
- kritizálás
- megalázás
- tiszteletlenség
- megfélemlítés
- káromkodás
- ugratás
- fenyegetés
- vádaskodás
- gúnyolás
- sértegetés
- inzultálás
Ezek tehát a leggyakoribb formái a verbális bántalmazásnak, ami nem azt jelenti, hogy egyéb alternatívák, vagy éppen átfedések ne lennének a felnőtt-gyermek kommunikációban. A kutatók kiemelték például, hogy a „némaság” ugyanúgy ide sorolható. A szülők ugyanis a válasznélküliséggel, figyelmen kívül hagyással is bántalmaznak, hiszen a gyerekek igénylik a támogató közeget és a megfelelő kommunikációt.
Miért olyan fontos ezzel foglalkoznunk?
Bár időnként a szülők azt érezhetik, már nincs egészséges, megfelelő eszköz a kezeikben, ez nem igaz: a szeretetteljes, pozitív fegyelmezés minden eddiginél fontosabb. Úgy tűnik, a jövőben elsősorban a felnőttek képzésére kell összpontosítanunk, hangsúlyozva a biztonság, támogatás és megfelelő kommunikáció fontosságát a gyermekekkel való verbális interakció során.
És hogy miért? A kutatások azt mutatják, hogy bár időnként ártalmatlannak tűnnek – főleg a fizikai erőszakhoz képest –, de a gyermekkorban tapasztalt verbális bántalmazás káros hatással van a gyermekek egészséges fejlődésére, hasonlóan a fizikai- vagy a szexuális bántalmazáshoz.