Volt már, hogy akár hónapokon át rendszeresen előfordult, hogy azt érezted, tele vagy, de mégis tovább ettél, hiába nem esett jól valójában? Ilyenkor legtöbbször falási rohamokról van szó – egy étkezési zavarról, amely jelentősen megnehezítheti a mindennapjaidat és árthat az egészségednek. Ezért nagyon fontos, hogy ha te is azt érzed, hogy érintett vagy, foglalkozz vele, és merj szakemberhez fordulni.
De hogy pontosan mikor beszélhetünk erről az állapotról, miért is lehet olyan veszélyes, és mit tehetsz ellene, abban Simon Viktória klinikai dietetikus segít eligazodni.
Mikor beszélhetünk falási rohamról?
A falási roham az étkezési zavarok közé tartozik. A DSM-5 (pszichés zavarok osztályozása) szerint akkor beszélhetünk falási rohamról, amikor az egyén minimum hetente egyszer és legalább 3 hónapon át kontroll vesztettség mellett vesz magához ételt. Ez nem feltétlen kell, hogy több legyen a normál mennyiségtől, az azt megelőző sóvárgás az intő jel, és az azt követő kontrollvesztettség élménye.
Fontos, hogy a bulimia nervosától, ami szintén evészavar, annyiban különbözik, hogy a falási rohamot nem követi kompenzáló magatartás (önhánytatás, hashajtás), „csupán” mérhetetlen bűntudatot, esetleg depressziót, önutálatot érez az illető. A roham kicsit eltúlzott megfogalmazás, mivel nem kell, hogy rohamszerűen érkezzen, az alapja inkább érzelmi, gyakran negatív hatás váltja ki, aminek kezelésére az étkezést, mint örömforrást fogja használni az egyén.
Milyen okokból alakulhat ki?
Az alapja rendkívül összetett, számos pszichológiai, szociális, kulturális és biológiai tényező eredménye lehet. Érdekes, hogy tudósok azt találták, hogy neurobiológiailag ugyanaz játszódik le az agyban, mint szerhasználat (drog) során, ami a jutalom feldolgozásának nehézségei és a gátló kontroll miatt következik be.
Bár egy étkezési zavarról beszélünk, így a falási roham is elsődlegesen pszichológiai kezelést igényel, a regisztrált dietetikus a multidiszciplináris csapat részeként kapcsolódik táplálkozásterápiával a folyamathoz. Fontos a dietetikai támogatás, mivel a kutatások azt mutatják, hogy a diétázók 35%-ánál alakul ki rendellenes étkezés, és 30-45%-ánál teljes evészavar, mint például a falási roham (Binge Eating Disorder=BED).
Ez nem véletlen, hiszen a jelenlegi diétakultúra kifejezetten károsan hat a táplálkozásunkra. Azt hirdeti a közösségi média, a reklámok, a tévéműsorok, a plakátok, igazából bármilyen kommunikációs csatorna, hogy akkor lehetsz boldog, ha vékony vagy, minél alacsonyabb testzsírszázalék és minél szálkásabb izmok mellett. Ezt manapság gyakran az „egészség” címszóval próbálják eladni.
Ezt az ábrándot hajkurássza a társadalom és jellemzően a női nem, (bár meglepő mennyi férfi is érintett) úgy, hogy közben az befolyásolja az étkezésüket.
A szélsőséges diéták is okozhatnak falási rohamot?
Itt lép színre a fogyókúra programok szerepe, amik jellemzően szélsőségekre és szigorú szabályrendszerre tiltásokra épülnek. Ennek következménye, hogy jellemzően elszakít minket az interoceptív tudatosságunktól, amikor is képesek vagyunk felismerni a fizikai szükségleteinket (mint az éhség és jóllakottság) és azokat el tudjuk különíteni az érzelmi szükségletektől, és képesek vagyunk eleget tenni azoknak.
Amikor egy szigorú diéta során, ahol drasztikusan meg van szorítva a kalóriabevitel, ami sokszor alapanyagcsere alatti mennyiséget jelent, éhezni kezd a szervezet. Viszont a diétázás nem fogja tudni felülírni a biológiai szükségletünket, így amikor egy éhezéses periódus után ételhez jut a szervezet, nem fog tudni „megálljt” parancsolni, hanem kontrollvesztettség nélkül egy irányíthatatlan folyamatba torkollik az étkezés. Ez egy normális válasz a koplalásra. Ezt szokták az emberek „akaratgyengeségnek” nevezni, miközben ez egy biológiai válasz az éhezésre.
Amint diétázol, a gondolataid folyamatosan az ételek körül forognak, és főleg azok körül, amik meg vannak tiltva.
Először elkezdünk sóvárogni, ez lesz az intő jel, majd mivel húzzuk, halasztjuk az étkezést, amikor oda jutunk, az erős sóvárgásnak köszönhetően féktelen evésbe torkollik. Másik fontos alapja, amikor az ember az étkezést bizonyos érzelmek elnyomására használja. Jellemző a magány, a veszteségélmény, a trauma, a boldogság stb.
Hogyan ismerhető fel?
Jellemzői:
- a szokásosnál nagyobb mennyiségű étel elfogyasztása,
- az illető akkor is eszik, amikor nem éhes,
- kényelmetlen jóllakottságig való evés,
- kerüli a társas étkezést,
- megelőzi egy erős sóvárgás, ami csillapíthatatlan és következménye a kontrollvesztett és irányíthatatlan étkezés,
- ezt nem követi kompenzáló magatartás,
- ellenben követheti bűntudat, önutálat, depresszió.
Milyen étkezési szokásokkal tehetünk a falási rohamok ellen?
Nagyon fontos, hogy alapanyagcsere felett történjen egy nap az energiabevitel. Ezt napi többszöri étkezéssel biztosítsuk. Amennyiben nincs jelen inzulinrezisztencia, vagy cukorbetegség, úgy kezdjünk el befelé figyelni, és rákapcsolódni a belső jelzésekre, mert a testünk egyébként jelzi, ha éhes. Amennyiben még nehéz ráhangolódni a testi jelzésinkre, úgy legkésőbb a 4-5 óránkénti étkezést javaslom.
Lényeges, hogy a makrotápanyagok, mint a szénhidrátok, zsírok és fehérjék megfelelő mennyiségben és arányban legyenek jelen. A szénhidrátcsökkentett életvitel falási rohamot idézhet elő, így a szénhidrátoktól ne féljünk, szükségünk van rá, azok minőségére érdemes figyelni.
Számos kutatási eredmény számolt be az intuitív étkezés sikerességéről étkezési zavarok megelőzésében és kezelésében egyaránt.
Azt gondolom az IÉ igazán elhivatott, és a probléma gyökerét megoldani akaró embereknek való. Sokszor nem látom a potenciált az emberekben, hogy az önmagukhoz való szeretetet vagy tiszteletet keresnék, ami alapja lenne az egészséges szervezetnek és testnek.
A megfelelő mennyiségű alvás és a rendszeres testmozgás is javulást hozhat?
Javulást ezek önmagukban nem fognak hozni, azonban mind jó szokásoknak minősülnek, amik alapját képzik az öngondoskodásnak, és a saját testünkkel való gyengéd gondolkodásnak. Azt gondolom, fontosak a hosszútávon fenntartható életmód kialakításában, ezt minden kliensnek javaslom.
Mikor érdemes szakember segítségét is igénybe venni?
Ezt mindenkinek saját magának kellene felismerni. A hozzám fordulók legalább fele küzd ilyen problémával, és sajnos sokszor negatívan reagálnak amikor pszichológust is javaslok. Pszichológus nélkül az ördögi kör fennmarad, hiába beszélünk az étkezési szokások megváltoztatásáról.
Azt gondolom, amikor folyamatosan az ételek körül forog a gondolata valakinek, vagy attól teszi függővé a sikerességét, hogy fogyott-e, a boldogságot egy bizonyos testalkat elérésében keresi és másokhoz hasonlítja magát, majd mindezek megnyilvánulnak az étkezési szokásokban, akkor szakemberre van szükség.
Milyen negatív következményekkel járhat, ha nem törődünk vele?
Gyakori a jojó effektus, aminek következménye lehet az inzulinrezisztencia, cukorbetegség, hormonális problémák, hajhullás, bőrproblémák kialakulása. Továbbá a szív- és érrendszer is nehezen tudja követni a hirtelen testtömeg változásokat.
Jellemző még a falási rohamokkal élőkre, hogy inkább normális a testtömegük vagy túlsúlyosak, ez szintén az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség, hormonális probléma, vérnyomás probléma, szorongás, depresszió melegágya lehet. Nem beszélve arról, hogy negatívan befolyásolja az életmódunkat is.
Forrásjegyzék:
- Evelyn Tribole és Elyse Resch – Intuitív étkezés, forradalmi anti-diéta szemlélet
- PMID: 31869164
- PMID: 31943622
- PMID: 35472237
- PMID: 26879210