Az önbecsapás alapvetően Freud nevéhez, a tudatalatti fogalmához kötődik. Egyszerű és kényelmes boldog(nak hitt) életet élni hazugságban, teleaggatva önáltatással, ami általában arra irányul, hogy jól érezzük magunkat, kerüljük a frusztrációt. Az őszinteség fáj, de tisztít, a torzítás viszont egyenes út lehet egy olyan életbe, ami nem a sajátod, ahol sosem találsz igazán magadra. Ne áltasd többé magad, nézz bele mélyen a tükörbe, és láss!
Mindenki a komfortzónájában érzi magát biztonságban. Ennek a zónának a határát mi szabjuk meg magunk számára, ez a védelmi rendszerünk élettere, ezt a teret pedig mindenáron védjük, ha kell, még magunknak is hazudva. Éppen ezért hátrálunk ki sokszor azokból a helyzetekből, ahol tükröt állítanak nekünk, megmutatva a valóságot, amit oly nagy gonddal igyekszünk mások, és elsősorban saját magunk elől is elrejteni.
Ne kamuzz, nőj fel!
Ahhoz, hogy lebontsd ezeket illúziókat, nem szégyen segítséget kérni. Ne kergesd el magad körül azokat az embereket, akik jó szándékkal, érted dolgozva kritikát fogalmaznak meg veled szemben. Nem az a barát, aki azt mondja, amit hallani akarsz! És hogy az önismereti utadon előre léphess, ledöntve a téged korlátozó kis önámításaidat, kifejezetten adj teret nekik ahhoz, hogy ezekre nyugodtan felhívhassák a figyelmedet.
Pszichológiai kutatások szerint önmagunk becsapása korántsem tudatos, felnőttkori jelenség. Ezeket a programokat gyerekkorunkban gyártjuk le magunkban a külvilággal való ismerkedés kapcsán, itt válik szinte automatizmussá. Elemi példa a kisgyermeki elméből ok-okozati viszony alapján: szeretem a tökfőzeléket, mert akkor anya boldog. Az énkép folyamatosan alakul az efféle saját benyomások alapján, de nagyban közrejátszik a szocializációs közeg hatása-elvárásrendszere is, amely mélyen meghatározza gondolkodásunkat, pl. „a fiúk nem sírnak, mert az lányos”, „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” stb. Ezeket az évtizedek alatt megkövesedett programokat nehéz felülírni, de nem lehetetlen. Kezdj el például jógázni! Minden olyan eszköz, módszer segít, ami a figyelmedet önmagadra fordítja, ami egy bensőséges utazásra hív magaddal.
Kifogások végtelen tára
És most nézzünk néhány olyan mondatot, ami valószínűleg már benned is megfogalmazódott, és talán nem is gondoltad róluk, hogy nem többek puszta önámításnál. Ezeken a példákon keresztül észre fogod venni azokat a mintákat, amik az összes önbecsapást jellemzik, és legközelebb könnyebben lefüleled magadat, ha ilyesmire gondolsz!
„Nem megyek ma (sem) edzeni, mert vasalnom kell.”
Százféle megnyilvánulási formája van a kifogásoknak, amely az egyik legtipikusabb és legalattomosabb önámítási módszer, éppoly észrevétlen kreáljuk meg, mint ahányszor még etikusnak is tűnik: „lemondok valamiről, inkább áldozatot hozok”.
„Nem baj, hogy nem hívtak el a többiek a szülinapra, úgyis fáradt vagyok.”
Megmagyarázzuk magunknak, hogy valami számunkra miért lesz jó vagy éppen nem, hogy minél kevésbé kelljen rosszul érezni magunkat. Voilá, kész az önáltatás, ami egyébként teljesen érthető reakció egy olyan helyzetben, ahol nem érezzük magunkat komfortosan. Ez a mechanizmus hasonlít a híres kognitív disszonancia elmélet logikájára is, miszerint ha valami olyat tapasztalunk, amit nem tudunk szorongás nélkül, gördülékenyen beilleszteni az addigi elképzeléseinkbe, belső rendszerünkbe, az az élménymassza addig lesz masszírozva, míg nem átlényegülve be nem illeszkedik a komfortzóna nyugalmába.
„Á, én erre úgysem vagyok képes!”
Ha elhiszed magadról, hogy ilyen-olyan vagy, akkor biztosan meg is teremted magadnak ezt a helyzetet, és valóban olyan leszel. Ne korlátot szabj magadnak, helyette terveket szőj, célt tűzz ki!
„Azért vagyok kövér, mert anyám is az… genetika!”
….majd jóízűen beleharapsz a dobostortába, ha már úgyis ott mentél el a cukrászda előtt… 🙂 Ugye nem is kell magyarázni?
Hagyd magad mögött!
Minél mélyebben gondolod át a dolgokat, annál inkább észreveszed majd, hogy az önámítások láthatatlan szálai milyen szorosan fonják át az életedet – és nem csak a tiédet. Arról viszont, hogy ezeknek mi a sorsa, csak te döntesz. Én azt javaslom, hogy nézz velük szembe, majd szabadulj meg tőlük, hogy egy új emberként – igaz rengeteg munkával – önfeledten élvezhesd az életedet.