Mi, emberek, biológiai szempontból nagyon furák vagyunk, elég arra gondolnunk, hogy mi vagyunk az egyetlen „állatfaj”, amely csecsemőkora után is rendszeresen sír. De miért tesszük ezt így, és mi történik az agyunkban, amikor sírunk?
Mi a különbség a boldog könnyek és a szomorú könnyek között, és mi közük van ahhoz a síráshoz, amit hagymaszeletelés közben művelünk?
Rajtunk kívül egyetlen emlős sem sír csecsemőkor után – mi vagyunk az egyetlen faj, amely képes erre, és ráadásul gyakran is csinálja. Egyelőre pontosan nem tudjuk, hogy pszichológiailag és biológiailag mi a célja egy kiadós sírásnak, de azért elég sok minden tiszta már azzal kapcsolatban, hogy hogyan sírunk, és mit vált ki a szervezetünkből.
A sírásért egy acetilkolin nevű neurotranszmittert kell okolni, ami üzenetet közvetít az agyad és a könnymirigyeid között, utóbbiak a szemhéjad fölött találhatók.
A könnymirigyből a könnycsatornán keresztül kerül a folyadék a könnyzacskóba, ahol, ha túl sok gyűlik össze, kifolyik – és ez tulajdonképpen a sírás.
Érdekes, hogy nem egyfajta sírás létezik: összesen hármat különböztetünk meg belőle. A bazális könnyek azért vannak, hogy a szemünket nedvesen tartsák, ezeket pislogással kenjük szét a szemgolyónkon. A reflexkönnyek akkor jelennek meg, ha a szemet irritálja valami, ilyenkor a könnyeknek az a szerepük, hogy kimossanak minden idegen anyagot.
A harmadik könnytípus akkor jelenik meg, ha heves érzelem lesz úrrá rajtunk, ami lehet szomorúság, stressz, de boldogság is.
Képek: dnyvlt/depositphotos.com
Utóbbi boldogságkönnyekről még csak most kezdenek el kapiskálni néhány dolgot a kutatók: legtöbben úgy gondolják, hogy a szervezet velük kompenzál a hirtelen ránk törő pozitív érzelmekért.
Arról azonban egyáltalán nincs konszenzus, hogy pontosan miért is sírunk. Az egyik elmélet az, hogy ennek segítségével erősítjük meg a kapcsolatot a körülöttünk lévőkkel, és pozitív visszacsatolást kapunk, ha megvigasztalnak minket – csakhogy egy kiadós magányos sírás is nagyon jól tud esni az embernek, ezért ez az elmélet nem mindenhol állja meg a helyét.
Érdekes egyébként, hogy a nők általában többet sírnak, mint a férfiak (évi átlagosan ötvenszer).
Egy másik elmélet szerint a sírásnak evolúciós szerepe is lehet: segítségével felfedjük a gyengeségünket, és megértést, esetleg szánalmat váltunk ki a potenciális ellenségből. Persze ez ma már nem túl aktuális, de megmagyarázhatná, hogy miért sírnak az embereknél még a felnőttek is.