A statisztikák szerint álmaink közel 45%-ára emlékszünk vissza, 22% viszont teljesen kiesik. És mi a helyzet a maradék 33%-kal? Ekkor áll elő a már említett helyzet, amikor emlékszünk rá, hogy álmodtunk, de semmit sem tudunk felidézni a tartalmából. Az álmok kutatásának egyik legérdekesebb kérdése, hogy miért történik ilyesmi velünk.
Alapvetően mindenki álmodik, még az is, aki azt állítja, hogy nem, ő egyszerűen csak nem emlékszik rá. Ebből a szempontból nagyon különbözőek vagyunk, vannak emberek, akik szinte mindig emlékeznek az álmaikra, míg mások szinte soha. Ismerős lehet az a jelenség is, amikor közvetlen ébredés után még nagyon élesen fel tudjuk idézni álmunk minden momentumát, néhány óra múlva viszont hiába erőlködünk, már csak néhány pillanatkép vagy csak az álom hangulata marad meg bennünk.
Nincs rá egyértelmű magyarázat, miért álmodunk, viszont tudjuk, hogyan működik a folyamat. Az alvás több fázisból áll, egyik szakasza a REM fázis, amikor a test izmai merevek, de az agy aktív, általában ekkor álmodunk. Az emlékezetünk két fázisú: az emlékek először a rövid távú memóriába kerülnek, majd onnan a hosszú távúba jutnak át egy noradrenalin nevű ingerületátvivő hormon segítségével. Olvass még a témában
Alvás alatt ez a hormon kis mértékben termelődik az agyban, pont azért, hogy pihenhessünk, egyébként feltuningolná az agyat, élénkítene, vagyis felébresztene minket. Ilyen módon az éjjeli emlékek, vagyis az álmok a rövid távú memóriában rekednek, ezért van az, hogy az emlékük illékony. Mivel nem kerültek be a hosszú távú memóriába, nem emlékszünk rájuk, vagy csak nagyon rövid ideig tudjuk őket felidézni.
