Biztosan veled is megesett már, hogy egészen biztosan tudtad, álmodtál az éjjel, épp csak semmire nem emlékeztél belőle. Hogyan lehetséges ez?
A statisztikák szerint álmaink közel 45%-ára emlékszünk vissza, 22% viszont teljesen kiesik. És mi a helyzet a maradék 33%-kal? Ekkor áll elő a már említett helyzet, amikor emlékszünk rá, hogy álmodtunk, de semmit sem tudunk felidézni a tartalmából. Az álmok kutatásának egyik legérdekesebb kérdése, hogy miért történik ilyesmi velünk.
Alapvetően mindenki álmodik, még az is, aki azt állítja, hogy nem, ő egyszerűen csak nem emlékszik rá. Ebből a szempontból nagyon különbözőek vagyunk, vannak emberek, akik szinte mindig emlékeznek az álmaikra, míg mások szinte soha. Ismerős lehet az a jelenség is, amikor közvetlen ébredés után még nagyon élesen fel tudjuk idézni álmunk minden momentumát, néhány óra múlva viszont hiába erőlködünk, már csak néhány pillanatkép vagy csak az álom hangulata marad meg bennünk.
Nincs rá egyértelmű magyarázat, miért álmodunk, viszont tudjuk, hogyan működik a folyamat. Az alvás több fázisból áll, egyik szakasza a REM fázis, amikor a test izmai merevek, de az agy aktív, általában ekkor álmodunk. Az emlékezetünk két fázisú: az emlékek először a rövid távú memóriába kerülnek, majd onnan a hosszú távúba jutnak át egy noradrenalin nevű ingerületátvivő hormon segítségével.
Alvás alatt ez a hormon kis mértékben termelődik az agyban, pont azért, hogy pihenhessünk, egyébként feltuningolná az agyat, élénkítene, vagyis felébresztene minket. Ilyen módon az éjjeli emlékek, vagyis az álmok a rövid távú memóriában rekednek, ezért van az, hogy az emlékük illékony. Mivel nem kerültek be a hosszú távú memóriába, nem emlékszünk rájuk, vagy csak nagyon rövid ideig tudjuk őket felidézni.
Miért emlékszünk mégis egyes álmainkra?
Több magyarázat is létezik. Ha felébredünk az álmunk közepén, a szervezet újra normál üzemmódba kapcsol, így a noradrenalin is újra termelődni kezd, kapunk egy kis üzemanyagot, hogy az álom emléke bevésődjön. Reggel azért emlékszünk élénken az álomra, mert még a rövid távú memóriából hívjuk elő, a későbbi felejtés oka, hogy nem volt elég idő a hosszú távúba átírni az emléket, mert visszaaludtunk és újra leállt a hormontermelődés.
Az is segíti a noradneralin termelődését, ha az álom felkavarja az érzelmeinket. Ezért maradnak meg például a sokkoló rémálmok emlékei, akkor is, ha fel sem ébredünk közben. Agyunk blokkolhatja is az álmokat, ha azok nagyon valóságosak, intenzívek, hogy ne keverjük össze a valóság eseményeinek emlékeivel, így ez is egy magyarázat, hogy nem emlékszünk rájuk. A noradrenalin termelődése egyénileg is eltérő lehet, van, akinél több, van, akinél kevesebb termelődik. Emiatt is lehet olyan nagy különbség abban, ki mennyire emlékszik az álmaira. Vannak mélyen alvó emberek és azok, akik könnyebben felébrednek. Utóbbi csoport tagjainak aktívabban működik az agyuk éjjel is és valószínűleg jobban is emlékeznek az álmaikra.
Ha szeretnénk megőrizni az álmaink emlékét, érdemes naplót vezetni és lejegyezni még kora reggel az álom tartalmát, addig, amíg nem törlődik a rövid távú memóriából az emléke. De akár trenírozhatjuk is magunkat arra, hogy emlékezzünk az álmainkra. Aki pedig sokat gyakorol, akár megszabhatja álmai tartalmát is, vagyis tudatos álmodó. Mindebből látszik, mennyire érzékeny a határ az emlékek és álmok, a tudattalan és a tudatos működés között.