Kár, hogy ezeket nem tudtam, amikor először kezdtem súlyzós edzésbe

Kár, hogy ezeket nem tudtam, amikor először kezdtem súlyzós edzésbe

Címlap / Életmód / Kár, hogy ezeket nem tudtam, amikor először kezdtem súlyzós edzésbe / 2. oldal

Idén lesz két éve, hogy a csoportos (leginkább kardió jellegű) órákat magam mögött hagytam, és nekivágtam az egyéni edzéseknek, mégpedig súlyokkal. Az egyik legjobb döntésem volt!

Nem kell minden nap edzeni

Régi felfogásom szerint, hogy ha valamit nem csinálok teljes erőbedobással, akkor nincs is értelme. Nekem pedig teljesen kilátástalan volt, hogy munka és kisgyerek mellett akár heti egy alkalomnál többször eljárjak edzeni. Végül úgy döntöttem, hogy elkezdem: lesz, ami lesz! Már heti egy alkalom is motiváló eredményeket hozott.

Amikor pedig már kétszer el tudtam menni és szét tudtam bontani a felső- valamint az alsótestre szánt gyakorlatokat, már mások számára is könnyen észrevehető átalakulást értem el.

Ehhez nyilván szükség volt arra is, hogy alapvetően nem volt súlyfeleslegem, tehát hamar kirajzolódtak az izmaim. Nem is értettem, hogyan lehet akár minden nap, vagy minden másnap edzeni, hisz nekem sokszor még a harmadik, negyedik napon is izomlázam volt. Most heti két-három alkalommal tudok sportolni, és bár messze nem haladok olyan gyorsan, mint az első néhány hónapban, az egyértelműen látszik, hogy nincs szükségem mindennapos edzésre az eredményekért.  

SashaKhalabuzar/depositphotos.com

Semmi sem történik, ha elmarad egy edzés

Amikor az ember komolyabban kezd edzeni (akkor is, ha hozzám hasonlóan hobbiszinten sportol), nem szeretné, ha elveszítené az addig elért eredményeit. Amikor észrevettem magamon, hogy lelkiismeretbeli kérdést csináltam a mozgásból, gyorsan tartottam egy ébresztőt.

Azért csinálom, mert feltölt, és mert szeretem, nem szabad rajta görcsölnöm, hiszen akkor elveszik az élvezet.

Természetesen csodálatos visszaigazolás, amikor elérünk egy újabb rekordot, vagy egy újabb izmot fedezünk fel magunkon, de tudni kell, mikor esünk túlzásba. Semmiképpen sem szerettem volna, ha az életem középpontjába az kerülne, hogy nézek ki és hány edzést pipálhatok ki hetente. Sokszor kaotikus az életem és bár mindig arra törekszem, hogy az edzés ne maradjon ki, néha óhatatlanul is megcsúsznak a programok.

Amint tisztáztam magamban, hogy nem történik semmi, ha elmarad egy-egy edzés, máris visszatért minden a régi kerékvágásba. Azt ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára, egy-egy edzés elmaradása valóban nem arról szól, hogy minden második alkalmat kihagysz. De ahogy célravezetőbb kevesebbet edzeni a semminél, úgy hosszútávon eredményesebb az is, ha nem muszájból, hanem örömből tudsz mozogni.

A fejlődés nem mindig látszik

Az első néhány hónapban azonnal beleszerettem a súlyokkal történő edzésbe, mert tényleg nagyon jól fejlődtem. Néhány hét után már azon rágódtam, ha ezt tudom, már évtizedekkel ezelőtt elkezdem. Aztán jött a próba: egyre ritkábban volt izomlázam, új edzésterv kellett, nagyobb súlyok és bizony sokkal több kitartás.

Míg egy ideig szinte edzésről edzésre láttam a változást, addig hamar elérkezett az első holtpont is. Habár minden alkalom után iszonyúan elfáradtam, nem éreztem úgy, hogy ennek lenne látható eredménye is.

Minden bizonnyal volt, csak már nem volt olyan feltűnő, és idővel az embernek mások lesznek az elvárásai is – főleg, ha az edzéstípus eleve sikerrel indul. Ahogy beszélgettem az ismerősökkel, mindenki mondta, hogy ez normális és sokan itt adják fel – szerencsére én semmit sem szeretek feladni. Így aztán elkezdtem időről időre képeket csinálni magamról, hogy lássam a fejlődést. Ugyan nem egyik hétről a másikra lett feltűnő az eredmény, azért néhány hónap, fél év után egyértelműen látszott, hogy a heti két edzésnek is abszolút van létjogosultsága, és akkor is érdemes keményen dolgozni, ha aktuálisan úgy tűnik: a külsőd nem igazán változik.

VIDEO Üde tavaszi barackos smink

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Oldalak: 1 2

»