Sorra érkeznek a hírek, hogy a Föld különböző pontjain, eltérő módszerekkel próbálják egyes kutatók kikísérletezni az ideális temetkezési formát. De miért van erre szükség?
A természet valójában mindent elrendezne helyettünk, ha hagynánk. Azonban sem a jogi szabályozás, sem az emberi mivoltunk nem igazán engedi, hogy teljes egészében a környezetünkre bízzuk a lebontás folyamatát. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a modern társadalomban a halál még mindig tabutémának számít. Pedig ebben az életben semmi sem biztosabb.
Szeretünk úgy tenni, mintha a halál nem jelentene semmit, mert egyszerűen nem akarunk szembenézni földi létünk végével és azzal, hogy szándékaink ellenére egyszer majd tényleg porrá válunk. Nem új keletű igény a testünk megőrzésére tett kísérlet, nem véletlenül mumifikálták az uralkodókat és a magas beosztású embereket már évezredekkel ezelőtt. Legyen szó történelemről, vallásról, vagy csak egyéni felfogásról, el kell fogadnunk, hogy egyszerűen túl sokan vagyunk már ezen a bolygón ahhoz, hogy ennek a vágyálomnak helyet biztosítsunk.
A hamvasztás a hagyományos temetkezéssel szemben jobb alternatíva lehet, ám az égetés miatt nem mondható kifejezetten környezetbarátnak. Ezért törekednek arra egyre többen, hogy a komposztálás teljesen természetes folyamatát megismertessék az emberekkel, illetve szerves részévé tegyék a temetkezésnek.
Így lehetünk újra egyek a természettel
A Guardian magazin a napokban publikált egy cikket arról, hogy Hollandiában sor került az első élő koporsóban való temetésre. Ez a kifejezés elrugaszkodottnak tűnhet, de valóban arról van szó, hogy az elhunyt nem egy gondosan megmunkált és konzervált koporsóban, hanem egy aktív bioszövetben hajthatja örök álomra a fejét.
Bob Hendrikx, a 26 éves biodizájner, az élő koporsó kitalálója és megalkotója a helyi médiának elmondta, hogy az új temetkezési forma lehetővé teszi, hogy az emberek újra eggyé váljanak a természettel. Ezáltal a szennyezés és a helyfoglalás helyett gazdagíthatják a talajt, valamint visszakerülhetnek az anyatermészetbe.
A micélium, amiből a koporsók készülnek, Földünk valódi újrahasznosítója. A toxinokat semlegesíti, és friss táplálékot szolgáltat a föld felett növekvő növényeknek. Rostjai segítségével pedig gyakorlatilag bármit elő lehet állítani az ételtől kezdve a ruhán keresztül egészen a csomagolásig – beleértve a koporsókat is. A micélium folyamatosan „keresi” a salakanyagokat (olajat, műanyagot, fémeket, egyéb szennyező anyagokat) és azokat tápanyagokká alakítja át a környezete számára. Ez a gondolat sokak számára nagyon szimpatikus, és nem csak a megrögzött környezetvédők gondolkodnak így.
Az itt hagyott családtagok, rokonok is szívesebben gondolnak az elhunytra a természet élő, aktív részeként, mint konzervált testként.
Hendrikx szerint az a folyamat, amelynek során az emberi test egy hagyományos koporsóban komposztálódik, gyakran egy évtizedet is igénybe vehet. Ezt a koporsó lakkozott fája és fémjei, valamint a szintetikus ruházat még inkább lelassíthatja. Ehhez képest a micéliumkoporsó egy-másfél hónap alatt felszívódik a talajban, aktívan hozzájárulva a benne lévő test teljes lebomlásához. Ezzel gazdagítja a talajminőséget, az elhunyt gyakorlatilag két-három éven belül teljesen eggyé válik a környezettel.
Hendrikx két hágai temetkezési szövetkezettel együttműködve 10 koporsót készített, darabonként kb. 400 000 forintért, de arra számítanak, hogy az ár csökkeni fog, amint nő az igény és fokozódik a termelés. Az élő koporsó kialakulása egyébként több hétig tart, amikor is a gombák kitöltve a teret, koporsó formájában növekednek. Ezután hagyják a rostokat megszáradni, így a koporsó keménnyé válik és alkalmas lesz eredeti funkciójára. Amint a koporsó bekerül a föld alá és/vagy nedvesség éri, újra életre kelnek a gombafonalak, majd beindul a természetes bomlási folyamat.