Életmód / Ezotéria

Van élet a halál után? Lélek, túlvilág és a halál pillanata

Egyes népcsoportok egész életükben készülnek a halálra, és inkább boldogsággal gondolnak rá… nem úgy, mint a mi kultúránk. Ezek a népek életüket is sokkal boldogabban élik, hiszen nem félnek a haláltól. A halálfélelem a világon szinte mindenhol sérülékennyé, manipulálhatóvá teszi az embert. Hiszen a banki adósság öröklődik; a halogatott, meg nem élt vágyak, örömök, az itt maradtak utáni aggodalom szinte lelki rokkanttá teszik az embert. Jól van ez így? Van remény, élet a halál után?

A halál pillanata

A muszlim vallás úgy vélekedik, hogy amikor az ember meghal, egy angyal jön érte, akinek látványa annak függvényében megnyugtató vagy rémisztő, hogy jó ember volt-e a haldokló vagy rossz. 

A keresztény vallásban utalások vannak arra, hogy a halál pillanatában angyal jön a lélekért. A keresztény vallásnál annyi a „könnyebbség”, hogy ott van az utolsó kenet és előtte a gyónás, mely arra hivatott, hogy lelki nyugalomban lépje át az ember lelke az élet és halál mezsgyéjét. 
Az, hogy egy ember megszabaduljon lelkét nyomasztó terheitől a halál előtt, csak annyit jelent: itt hagyni a lelki fájdalmat, abban a világban, amiben szerezte azt.

Harmóniában meghalni, de miért?

Vannak olyan feltételezések, miszerint a halál pillanatában – illetve az azt megelőző rövid időszakban – megélt lelki nyugalom vagy feldúltság rögzül az utolsó élettel töltött pillanatban. Ezt a „lelki” érzést viszi magával a lélek.

A túlvilágon pedig ettől a rossz érzéstől, „rezgéstől” kell megtisztulnia, mely lelki szenvedésekkel jár – ezt nevezhetik talán purgatóriumnak.
Természetesen, ha valaki boldogan, egy „magasabb fokú” rezgéssel hal meg, a túlvilágot mennyországnak érzékeli, ha lelki szenvedésben hal meg, akkor pedig pokolnak.

A halálfélelem

A legősibb félelem, szinte minden pszichológiai problémához köze van: vagy konkrétan, vagy arra visszavezethetően, vagy érintőlegesen. Ilyen például a pánikroham is. A halálfélelemtől megszabadulni ebben a kultúrában, amiben élünk, szinte lehetetlen. 

Minden embert előbb-utóbb „elkapja” egy kanyarra ez a rettenetes érzés. Érdekes, hogy nagy traumák után szokott olyan előfordulni – ritkán – , hogy az ember nem retteg, onnantól kezdve sokkal kevesebb dologtól fél, elmúlik a halálfélelem.
Ez egy igen felszabadult, végtelenül nyugalmas, boldog érzés. A pszichológusoknak törekedniük kellene arra, hogy ezt az érzést mindenki megtapasztalja – leginkább a lelki beteg emberek.

A kvantumfizika szerint

Több tudós, több nívós egyetem azon az állásponton van, hogy bizonyítható: a halál után van élet – csak más minőségű. Ezt az elméletet vallotta Stephen Hawking is, aki nem mellesleg negyven(!) évvel élte túl megjósolt halálának időpontját. 

Többször utalt arra, hogy úgy véli a test halála nem a „szellem” halála. Úgy gondolja, hogy a jelenlegi dimenziónkon túl számos más dimenziók is léteznek, melyek megegyezhetnek az általunk túlvilágnak ismert hellyel. 
Érdemes azon is elgondolkozni, hogyan maradhatott életben ennyi ideig. Úgy vélem, a lelke tartotta életben a testét… ha pedig ez így van, akkor van „túlvilág”, másik dimenzió.

Egy érdekes elmélet

Mások úgy gondolják, hogy az embernek azért kell meghalnia, mert hisz a halál fogalmában. Eszerint az elmélet szerint a halál csak illúzió

Ez némi egyezést mutat Ádám és Éva történetével, hiszen abban a percben lettek halandók, amikor megismerkedtek azzal a fogalommal, hogy halál. Tehát, amíg nem tudták, hogy mi az elmúlás, nem tudták, hogy van egy ilyen opció is. 
Olvastad már?  Tudd meg, mi a születési hónapod madárszimbóluma: izgalmas dolgot árul el rólad

Boldogan éltek, hiszen az élet, a lét biztonsága volt a természetes számukra. Azóta viszont – úgy véljük – a halál az egyetlen biztos pont az ember életében.

Nyugalomban, egyensúlyban

Tény, hogy az, aki szeret élni, annak a lelke nyugalomban, egyensúlyban van, vagy az a beteg, aki valóban akar élni, életben is marad.
Nem csak azért, mert mindent megtesz gyógyulása érdekében, hanem mert van benne valami plusz, ami életben tartja: a lélek és annak ereje. Ilyen Hawking is.
Saját megfigyeléseim alapján, akinek élettel teli a szeme – úgy szoktam mondani, hogy van benne szikra – abban van elég életerő a léthez. A haldoklás akkor kezdődik, amikor ez a szikra, az „élet szikrája” kihuny a tekintetből. 
Ez pedig évekig is elhúzódhat. Tehát nem mindegy, milyen gondolatok járnak a fejünkben.