Volt egy este, amikor a lakótársamra néztem, és hirtelen nem a lakótársamat láttam. Nem tudom, mi változott meg, talán a fény, talán a bor, talán az, hogy nyolc hónapon át egymás mellett éltünk, és valamikor az ismerős és az ismeretlen határán átcsúszott valami. Csak annyit tudok, hogy aznap este bementem a fürdőszobába, megnéztem magam a tükörben, és azt mondtam magamnak: ne csináld. Aztán kijöttem. Ő ott ült. És csináltam.
Hogyan jutottunk el idáig
Dániel nyolc hónapja volt a lakótársam. Nyolc hónap közös reggeli, közös sorozatok, közös hűtő, ahol mindenki tudja, hogy a bal felső sarok az övé. Nyolc hónap, ami alatt megtanultam, hogyan iszik kávét, hogy mindig elveszti a kulcsát, és hogy amikor bajban van, nagyon csendesen mozog a lakásban, mintha nem akarná, hogy bárki észrevegye.
Apró dolgok gyűltek össze láthatatlanul. Egy este, amikor mindketten otthon voltunk, és kint esett, és valahogy senki sem akart felkelni a kanapéról. Egy pohár borból lett kettő, kettőből három, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem a sorozatot nézem, hanem azt, ahogy ő nevet valamin, amit én mondtam. Olvass még a témában
„Szexuális étvágy, pénz és hűtlenség” – ez a 6 leggyakoribb válóok a terapeuták szerint
Attól, hogy szeretlek, még nem kell egyetértenem veled – Így kezeljük a konfliktusokat a kapcsolatunkban
„Ne igyál, legyél vékony és szerény, de a tetkó tilos!” – Szegény nőként így vonzz be gazdag férjet
„Hónapokig nem jöttem rá, mi az a zaj hajnal 3-kor” – Szomszédok, akik mintha a pokolból költöztek volna mellénk
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
