Rendőrök
53 éves nő vagyok, egész életemben baleset nélkül, nyugodtan vezettem. Egyik este véletlenül vettem észre, hogy lejárt a jogsim, reggel pedig hívott apám, hogy sürgősen vigyem a kórházba, mert fullad. Értelemszerűen gyorsan mentem - a zuhogó esőben - és láttam, hogy mögöttem kikanyarodik egy rendőrautó, hogy utánam jöjjön.
Belegondoltam, hogy lejárt jogsi, gyorshajtás, amíg magyarázkodom, addig apám szenved, úgyhogy - mint egy akciófilmben – egy kövér gázzal hirtelen bekanyarodtam egy kis utcába. Ott – amíg a rendőrök vissza nem tolattak hogy utánam eredjenek – gyorsan beálltam két parkoló kocsi közé és levettem a gyújtást. A rendőrkocsi elhúzott mellettem, nem vettek észre. Vártam kicsit és folytattam az utam, apámat időben bevittem a kórházba és erre a vagány húzásomra azóta is büszke vagyok.
Belegondoltam, hogy lejárt jogsi, gyorshajtás, amíg magyarázkodom, addig apám szenved, úgyhogy - mint egy akciófilmben – egy kövér gázzal hirtelen bekanyarodtam egy kis utcába. Ott – amíg a rendőrök vissza nem tolattak hogy utánam eredjenek – gyorsan beálltam két parkoló kocsi közé és levettem a gyújtást. A rendőrkocsi elhúzott mellettem, nem vettek észre. Vártam kicsit és folytattam az utam, apámat időben bevittem a kórházba és erre a vagány húzásomra azóta is büszke vagyok.
Elmaradt bosszú
Egy tömött buszmegállóban álltam, amikor egy autó – azaz a benne ülő öt fiatal – viccesnek tartotta, hogy elhúz előttünk és mindenkire rácsapják a tócsából a vizet. Én a végén álltam és én is kaptam a vízből, azonban volt időm a fél literes mekispoharam tartalmát belecsapni az autójukba. (le volt tekerve az ablak). A nevetésük egyből őrjöngésbe csapott át és már fordult is vissza az autó, hogy – gondolom – jól megverjenek. Abban a percben hálistennek megérkezett a busz a megállóba és felszálltunk. A srácok kitartóan követtek a végállomásig, de mivel a sofőr odatelefonált, az őrök ott vártak és megúsztam.
Olvass még a témában
Halálugrás
A tetőn (füves)cigiztem nagy titokban, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó és kilép a gondnok, aki egyben a szigorú főbérlőm is volt. Ha meglát, kirak a lakásból, ezt nem hagyhattam. Fogtam magam, halkan nekiszaladtam és átugrottam a mellettünk levő ház tetejére. A landolás tökéletesen sikerült, úgy éreztem magam, mint James Bond. Amikor meséltem a haverjaimnak, nem hitték el, mert tényleg nem volt közel az épület.
A cikk folytatódik, lapozz!
