Egy átlagos nő élete során körülbelül egy kisebb lakás árát költi a hajára, időben pedig évente hat egész napot töltünk a frizuránkkal foglalkozva. Megdöbbentő tehát, mennyi pénzt és energiát pazarlunk a hajunkra, amivel ráadásul sokszor nem is vagyunk elégedettek.
Mindenkinek van legalább egy fodrász horror-sztorija. Van, akit dús hajkoronával áldott meg az élet és van, akinek csak kis piheszerű hajacska nő a fején, de mindannyian jártunk már úgy, hogy a fodrász elrontotta frizuránkat, mi pedig erőltetetten mosolyogva mégis azt mondtuk, hogy tetszik. Amikor viszont egyszer a hátközépig érő hajamból csinált egy fodrász vállig érőt, annak ellenére, hogy csak a végéből akartam egy kicsit vágatni, akkor határozottan kifejeztem neki a nemtetszésem. A válasza az volt, hogy „ezt dobta a gép”. Mindez ráadásul az egyik legnagyobb presztízsű fővárosi szalonban történt, ahova – mondanom sem kell – azóta sem tettem be a lábam.
Két éve pedig egy barátnőm bejáratott és ajánlott fodrászához mentem hajat festetni, aminek az lett az eredménye, hogy a hosszú hajamból bubi frizura lett, mert elégette a végét. Az ilyen történetek után nehéz újra bizalommal beülni egy új hajszobrász székébe és sajnos megint bajban vagyok, mert a mostani imádott fodrászom a nyáron Kanadába költözik a vőlegényével. Viszont ma már tudom, mik azok a figyelmeztető jelek, amik arra utalnak, hogy amatőr vagy nemtörődöm szakemberrel van dolgom. Ha sorstársam vagy, és éppen új fodrászt keresel, az alábbi három dologra figyelj, nehogy kóklerbe fuss.
