Tehát az elektronikus média elnyomja a dühöt. Egyedül ülni és gépelni a dühös gondolatokat szerettünkkel szemben, anélkül, hogy látnánk a reakcióját, olvasnánk testbeszédét és hallanánk a hangját, nem egészséges dolog – mintha társalgási szemellenző lenne rajtunk. Ez viszont automatikusan haragot és stresszt vált ki, amit nem tudunk lemeríteni.
Amikor e-mailezünk vagy sms-ezünk, figyelmen kívül hagyjuk a másik oldalt és anélkül érvelünk, hogy hallanánk a másik felet. Minél jobban érvelünk a saját igazunk mellett, annál dühösebbek leszünk. Mitöbb, nehéz úgy átgondolt választ írni, hogy közben rövidítéseket használunk, még ha emotikonokkal toldjuk is meg 🙂 Hamarosan a bejövő üzenetektől tartani fogunk, mert érezzük azokat a sérüléseket, amelyeket ezek okozhatnak.
A mobiltelefon-kommunikáció is tele van kockázattal. A beszélő úgy érzi magát, mint egy ügyes ügyintéző, aki sokmindent képes egyszerre elvégezni, ám valójában a mobilbeszélgetések csak lassítják a reagálást. A rossz hangminőség, zavaró tényezők, szándékos megszakítások, késletetett telefonhívások és válaszok mind konfliktusokhoz, félreértésekhez és haraghoz vezetnek. Ennek leginkább a nők látják kárát, hisz ők bizonyítottan tovább tartják magukban a dühöt, mint a férfiak. Olvass még a témában
És ott van a média… A semleges és érzelemmentes hírközlések csak szítják a szenzációhajhász és konfliktuskedvelő nézők kíváncsiságát, legyen szó politikáról, háborúkról vagy gazdasási problémákról. Mostmár hazai tvcsatornák is specializálódtak egésznapos hírközlésre, mert ki szeretnék elégíteni az emberek „szenzációigényét”, hogy „legyen miről beszélni”.
