A dobozok fele már a teherautóban volt, amikor észrevettem, hogy a konyhaablak párkányán ott áll még a kis kerámia madár. Egy vaskos, kékesszürke mázas rigó, amit anyámtól kaptam még a régi zuglói lakásba, amikor beköltöztem. Nem volt szép darab, kicsit ferde volt a feje, mintha a fazekas is elrontotta volna egy pillanatra, de évekig ott ült a párkányon, és minden reggel, amikor kávéztam, ránéztem.
Az elfelejtett kerámia rigó
Aznap reggel, a nagy csomagolási káoszban egyszerűen kifelejtettem. A teherautó már állt a ház előtt, a hordárok cigiztek, én pedig még egyszer bementem körülnézni, hogy tényleg üres-e minden szoba. A rigó ott állt, elfelejtve, mintha csak azt várná, hogy otthagyjam. Volt egy pillanat, amikor a kezembe fogtam, aztán mégis letettem. Nem tudom megmagyarázni, miért. Talán mert az az ablak, az a fény, az a párkány már nem az én életem volt többé, és valahogy úgy éreztem, hagyjam ott, hadd legyen az övé, aki utánam jön.
Az új lakás Kőbányán volt, egy panelház harmadikán, semmi köze nem volt a régi otthon hangulatához. Hetekig kartondobozok között éltünk, és az elején nem is gondoltam a madárra. Aztán egy szombat délután, amikor a Fiumei úti bolhapiacon próbáltam régi konyhai eszközöket találni, megláttam egy standon egy kerámia rigót. Ugyanaz a kékesszürke máz, ugyanaz a ferde fej. Olvass még a témában
Miért válunk meg nehezen a tárgyainktól? A gyerekkori örökségünk is hatással van rá
Ezt hozza 2026. augusztus 8. a numerológia szerint: bőség és erő
Rákényszerítettem magam, hogy unatkozzak, és meglepően jó dolgok származtak belőle
Eltelt egy nap úgy, hogy senkivel nem beszéltem – és meglepően jól esett
Megálltam, és percekig csak bámultam, mint aki kísértetet lát.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
