A december az a hónap, amikor dupla teher nehezedik az emberre. Mindenki gőzerővel készül a karácsonyra, gyakorlatilag a végkimerülésig, azaz 24.-e estéjéig. Ekkor pedig már annyira fáradt, hogy szinte lehetetlenség a meghittség állapotába kerülni. Ezután jön a következő menet: a családi ,,zarándoklat” és zaba-túra, majd a szilveszteri stressz levezető, a tombolás. Valóban erről szól a december?
Az első számú stressz faktor: a visszaszámlálás
Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mennyi időnk van még arra, hogy kitaláljuk a menüt, kitaláljuk, elkészítsük vagy megvegyük mindenkinek az ajándékot, és egyeztessük a látogatási időpontokat.
Ám a nagy hajtásban hajlamosak vagyunk arra, hogy úgy nézzünk az adventi-naptár dátumaira, mint egy bomba visszaszámláló kijelzőjére, ami inkább az idő nyomasztó hiányát képviseli, mint az örömvárást.
A december jelentősége
A december a ráhangolódásról kell, hogy szóljon, nem arról, hogy egy érzékeny pillanatunkban kitalált – tökéletes koreográfiával és díszletekkel – tökéletes álomképet valósítsunk meg. Erre csak azoknak van szüksége, akik ilyenkor akarják bizonyítani, hogy bírják még az ,,ilyen nagy megterhelést” is, így bizonyítottan meg tudnak felelni az elvárásoknak.
Elcsépelt jelzők ugyan, de a karácsony még mindig a szeretetről, a békességről, a családról szól. Kérdés: nekünk és családunknak mit jelent ez a három szó. Tehát először ezt kell tisztázni, nem a bevásárló listát.
Ajándék – gyerekeknek
A gyerekek nagy többsége úgy tekint a karácsonyra, mint arra az ünnepre, amikor lehet valami nagyot, értékeset kérni. Igen, lehet. Kérdés: mi gyerekünk számára az értékes? Ha ez egy drága, pénzen megvehető tárgy (sokadjára), akkor szembesülnünk kell azzal, hogy mi, szülők vagyunk felelősek azért, hogy ez az értékrendje.
A gyerek természetes igénye, hogy lépést tartson társaival, bizonyos márkák használata a ,,beugró” egy-egy közösségbe. Kérdés: biztos, hogy ezt a világlátást ki akarjuk szolgálni a karácsonyi ajándék megvételével?
Ajándék – felnőtteknek
Elvileg(!) egy felnőtt érti a karácsony lényegét. Mégis sokan verik adósságba magukat a szeretet zászlaja alatt, vagy épp szoronganak, mert nem költekezhetnek. A karácsonyi ajándék értéke nem tükrözi – sosem tükrözte – a szeretet mennyiségét, az érdemet, megbecsülést.
Sokan lenézik azokat is, akiknek nincs elég ötletük, kreativitásuk az ajándékozáshoz – legyen az vásárolt vagy saját kézzel készült ajándék. Ne használjuk a karácsonyt arra, hogy bizonyítsunk – mindenkit szeret valaki, mindenkit becsül valaki.
Miről feledkezünk meg az ünnepek előtt?
Nem nézünk embertársaink szemébe a nagy rohanás közepette.
– Nézz a szemébe és mosolyogj a hajléktalanra, akinek pénzt adsz, mosolyogj a sorban előtted állóra. Nem beszélgetünk többet a gyerekünkkel, szüleinkkel ebben a hónapban.
– Beszélgess velük arról, hogy milyen veszteségei és milyen nyereségei voltak, mi volt a legfontosabb történés ebben az évben. Nem gondolunk a régi, gyerekkorunk karácsonyaira.
– Lefekvés előtt idézzünk fel egy-egy karácsonyt, próbáljuk újra átélni azokat az érzéseket, örömöket és bánatokat, amiket akkor éreztünk. Gondoljuk végig, hogy miért voltak azok az ünnepek békések és varázslatosak.
Hogyan tehetsz jót?
Főzz – de ne csak magadnak, a családnak. Biztos, hogy kell a harmadik féle főétel és a negyedik féle sütemény, huszadik palack bor is az asztalra?
Takaríts – de ne csak a tisztaságért. Szedd össze a feleslegessé vált meleg ruhát, takarót. Amikor az ajándékokat csomagolod, csomagold be ezeket és az ételek egy részét is, és vidd el egy hajléktalan szállóra, az éjféli misére menet. Ezt – amúgy – bármely más hétvégén, családi ünnep után megteheted, nem csak karácsonykor.
