A pólók
Én voltam, a mintaanya, a mintafeleség, a mintadolgozó, a mintagyerek, mintatestvér, minden. Nálam úgy kezdődött el az „elengedés”, hogy egy nap úgy döntöttem, hogy nem vasalom ki a pólóimat. Minek, úgyis kifeszülnek rajtam. A következő az ágynemű volt, azt is minek kivasalni, hiszen úgyis csak összegyűrjük.
Innentől kezdve elindult a lavina. Kiderült, hogy a családom nem hal éhen, ha nem főzök mindennap két főételt, anyám túléli, ha nem ugrom neki az első szóra és a munkahelyem nem dől össze, ha este hat után nem veszem fel a telefont vagy kiveszek egy szabadnapot.
Nem tudom elmondani, mennyivel könnyebb azóta minden, végre nem görcsölök, hanem megengedem magamnak, hogy élvezzem az életet. A középszerűség számomra maga lett a felszabadulás. Olvass még a témában
