Veled is előfordult már, hogy megettél jó néhány finom süteményt vagy egy lángost, utána pedig elkezdted hibáztatni magad, hogy így döntöttél? A mai világban, ahol nap mint nap találkozhatunk megannyi szigorú diétával, és rendszeresen szembesülhetünk azzal is, ki mit tart éppen egészséges ételnek vagy italnak, hamar kialakulhat bennünk bűntudat amiatt, ahogyan étkezünk.
Az étkezéseinkre bűnként tekinteni viszont nem segít, sőt árthat is nekünk. Takács Kriszti gasztromarketing szakértő, a Dizájnkonyha alapítója most segít, hogy pontosabban megértsük, hogyan, miért is alakulhat ki az étkezési bűntudat, és abban is, mit tehetünk ellene.
A szakértő
Takács Kriszti
gasztromarketing szakértő
Tapasztalataid szerint mely ételek elfogyasztására tekintünk leggyakrabban bűnözésként?
A csalónap kifejezést gondolom már sokan hallották, ami alatt azt értjük, hogy az egészséges, vagy nagyjából annak mondható étrendünkben néha édességet, nassolnivalókat, vagy pizzát, hamburgert fogyasztunk. Az, hogy éppen mire tekintünk bűnözésként, mindenkinél mást jelent, de a bolti készételek nagy része szerintem annak tekinthető.
Az utóbbi években trend lett az egészséges étkezés, ami egyrészt nagyon szükséges volt már, másrészt viszont rengeteg emberben kelt bűntudatérzetet, ha alkalomadtán nem sikerült tartani magunkat a kitűzött célhoz. Ez pedig azt eredményezi, hogy azoknak, akiknek nem jó a kapcsolatuk az étellel, folyamatos szorongást okoz a táplálkozás. Hosszútávon mindez pedig rendkívül káros mind szellemileg, mind egészségügyileg.
Mennyire jellemző, hogy ha az említett ételekből eszünk, utána bűntudatunk lesz?
Szerintem ez a fajta „étkezési bűntudat” kizárólag az egyéni értékeinktől és céljainktól függ. Hiszen rengeteg példát látunk rá, hogy van akinek meg se kottyan, ha esténként bevág egy nagy adag jégkrémet, más meg szinte már az étel látványától is hízik. Másrészt, ha valakinek fontos szempont az egészség, a tudatos táplálkozás, máris sokkal ritkábban fog számára helytelenül étkezni – és ha így is tesz, valószínűleg nem chipset, hanem valamilyen egészségesebb alternatívát fog választani.
Még tovább ronthat a helyzeten, ha eleve azért eszünk, mert szomorúak vagyunk?
A táplálkozás sokak számára egy ördögi kör: rossz napunk van és azt érezzük, most megérdemeljük, így megvesszük azt, amit egyébként kerülni szeretnénk. Az eredmény némi boldogság kellene, hogy legyen, helyette viszont ott a bűntudat, hogy megint ettünk valamit, ami egészségtelen és nagyon kalóriadús.
Azt már sikerült beépíteni a köztudatba, hogy életmódot kell és célszerű változtatni, hogy a mozgás nagyon is fontos, és szerencsére sokkal népszerűbb ma edzeni és sportolni, mint pár generációval korábban. Viszont én még mindig azt érzem, hogy a közepébe vágtunk a dolgoknak, és hiányoznak az alapok.
Meg kellene értenünk, hogy a túlsúly, a táplálkozási problémák, az étkezési zavarok annak a kapitalista szemléletnek az eredményei, ami már évtizedek óta felborította az ételhez való viszonyunkat. Hiszen az igazság az, hogy nem azért eszünk, hogy életben maradjunk, hanem mert a gazdaság érdeke, hogy minél többet együnk.
Mit tegyünk, ha egy ételt csak azért ennénk meg, mert nem akarjuk kidobni?
Ez sem fog menni egyik pillanatról a másikra, de ha megfogalmazunk magunknak pár irányelvet, akkor idővel be tudjuk építeni a mindennapjainkba. Határt húzni annak, hogy mennyit eszünk egy-egy étkezés során az egyik legnehezebb dolog. Hiszen milyen nehéz nemet mondani: hányszor hangzott már el a szánkból, hogy tele vagyok, nem bírnék egy falatot sem enni, aztán már nyúlunk is és szedünk még egy kanállal. Tudatosnak kell lenni és el kell fogadnunk azt is, hogy hibázni fogunk. Az lebegjen a szemünk előtt, hogy hosszú és egészséges életre vágyunk.
Mondhatjuk, hogy egy kiegyensúlyozott étrendben kis mennyiségben bármilyen étel helyet kaphat?
A táplálkozás alapvető célja, hogy a szervezetünket táplálja. Ha ezt tartjuk szem előtt és az idő 80%-ában ezt képesek vagyunk szem előtt tartani, a maradék 20%-ába már szinte bármi belefér. Saját tapasztalatom, hogy minél inkább tudatosan táplálkozom és sikerül lépésről lépésre haladnom előre, annál kevésbé akarok csalni, amikor alkalmam lenne rá.
Érdemes tudatosan megterveznünk azokat a napokat, amikor úgy döntünk, belefér egy hagyományos fánk vagy lángos?
Szerintem ez óriási energiabefektetés lenne. Az életmódváltás is – véleményem szerint – ott fullad kudarcba, hogy túltervezett diétákkal próbáljuk sakkban tartani magunkat. Ehelyett sokkal célravezetőbb, ha tágabb, alapvető értékeket fogalmazunk meg, amivel azonosulni tudunk, majd egyre inkább magunkra szabva szűkítjük a listánkat.
Pár példa, amit saját magamnak fogalmaztam meg: nem vásárolok késztermékeket, legalábbis amit tudok, elkészítek magamnak, így garantáltan sokkal egészségesebb dolgokat fogok enni. Nem kajával jutalmazom magam: a szervezetemnek az nem jutalom, hogy leterhelem rengeteg cukor, ízfokozó és felesleges kalória feldolgozásával.
Azt az energiát, amit a bűntudatra szánnék, arra használom, hogy átgondoljam, valóban ezt szeretném-e enni, ahelyett, hogy gondolkodás nélkül nekiesnék valaminek, csak mert finom.
Mit tegyünk, ha huzamosabb ideig nem múlnak el az étkezésekhez kötődő rossz érzéseink?
Mindenképpen érdemes megkeresni a valódi indokokat, amik a háttérben húzódnak meg. Furán hangzik, de beszélgessünk önmagunkkal: Mióta csinálom ezt? Mindig is így volt? Mit láttam otthon gyerekként? A táplálkozási zavarok mögött általában lelki eredetű dolgok állnak, amiknek a feltárásával javulhat az étellel való kapcsolatunk.