Az iskolakezdés megmutatja, mennyi helyen kellene egyszerre „jó anyának” lennem – és hány helyen nem vagyok az

Írta Szabó Erzsébet 2026.08.31.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Augusztus vége a legtöbb családban a pörgésről, a végeláthatatlan beszerzőkörutakról és az egyre növekvő feszültségről szól. Idén azonban úgy döntöttem, hogy tudatosan kilépek ebből a nyárvégi mókuskerékből, és megnézem, mi történik, ha egyszerűen csak hagyom, hogy a dolgok a maguk medrében folyjanak.

Ez a csendes kis lázadás pedig nemcsak az iskolatáska tartalmát, hanem a saját, anyaságommal kapcsolatos elvárásaimat is teljesen átkeretezte.

Penészes szilikon a zuhanyzóban? Az éjszakai hipós trükk

Idén elmaradt az augusztusi pánik

Ezen a nyáron annyira komolyan vettem a lazítást, hogy most, augusztus legutolsó hetének végén, amikor e sorokat írom, még mindig semmit nem készültünk érdemben az iskolára. Ez néhány éve, de még tavaly is teljesen elképzelhetetlen lett volna számomra.

Ebben az időszakban már javában morgolódtam magamban: miért nem kaptunk még mindig információt az évnyitóról? Miért nem lehet kiírni végre a csoportba, hány darab és milyen füzet kell? Mi az az új dolog, amit rajzfelszerelés gyanánt kérnek és egyáltalán, indulnak-e az eddig megszokott szakkörök?

Olvass még a témában

A kevesebb több: mégsem használ a szépségednek, ha sok fehérjét fogyasztasz?

„Akkor vettem először komolyan a panaszkodását” – Férfiak, mi történt, amikor a feleség levette a jegygyűrűt?

A barátnőm elmondta, hogy szándékosan nem védekezett, hogy teherbe essen – nem tudtam, mit gondoljak

Igent mersz mondani a változásra? – Amikor egy lehetőség kopogtat

Az idegeskedés helyett idén úgy voltam vele: majd minden kiderül a maga idejében. Egyszerűen nem voltam hajlandó semmit bosszankodni. Maradtak tavalyról befejezésre váró könyvek és bontatlan ceruzák, a fiók is tele van üres füzetekkel, lesz mihez nyúlnunk az első napokban. Aztán pár héten belül úgyis letisztul, mi hiányzik még.

A lányom már negyedikes, szépen és önállóan tud jegyzetelni, megbeszéltük, hogy majd egyetlen célzott körben beszerezzük mindazt, amire ténylegesen szükség van. Hatalmas könnyebbséget hozott ez a hozzáállás, de érdekes ráébredni arra, hogy ezt az egészet már jóval korábban is sokkal lazábbra vehettem volna.