Véleménycikk: Schuszter Borka
Amikor megszületett a lányom, úgy éreztem, a felhők felett úszom a boldogságtól. És azt gondoltam, ez már ezentúl így is marad.
Persze tudtam, hogy lesznek nehéz napok. Hallottam az átsírt éjszakákról, a dackorszakról, a kimerültségről. De valahol mélyen mégis azt gondoltam, hogy aki igazán jól csinálja, az ezeket is képes szeretni. Hogy a fáradtság mögött ott van valami állandó, mindent felülíró boldogság.
Aztán teltek a napok, hetek, hónapok, évek. Olvass még a témában
„Amikor hullarészegen jelent meg az esküvőmön, azt mondtam: ennyi volt” – Családtagok, akikkel jobb volt megszakítani a kapcsolatot
Nem én vagyok túlérzékeny: a pillanat, ami emlékeztetett, hogy a családomtól hiába várok érzelmi érettséget
Ez egy jel, hogy átgondold, tényleg normálisak-e a dolgok, vagy csak megszoktad őket
Ezt hozza 2026. szeptember 22. a numerológia szerint: szabadság és változás
És rájöttem, hogy nagyon szeretem a gyerekemet. De a gyereknevelést nem mindig.
Szeretem, amikor együtt nevetünk. Szeretem, amikor este odabújik hozzám.
Szeretem hallgatni a végtelen történeteit, nézni, ahogy felfedezi a világot, vagy amikor olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre egyetlen felnőtt sem tud igazán válaszolni.
De nem imádom, amikor ugyanazt kell huszonhetedszer is elmondanom
Nem szeretem a reggeli rohanást, amikor már nyolc óra előtt úgy érzem, elfogyott minden türelmem. Nem szeretem a hisztiket, nem szeretem a végtelen alkudozásokat, nem szeretem, amikor öt perc alatt hatszor kell visszamenni a gyerekszobába este, mert még inni kell, még pisilni kell, még eszébe jutott valami.
És azt sem szeretem, amikor annyira elfáradok, hogy már magamat sem ismerem.
Sokáig lelkiismeret-furdalásom volt emiatt.
Mert valahogy azt sugallja a világ, hogy az anyaság ajándék, és ha van egyetlen pillanata, amit nem élvezel, talán nem is érdemled meg. Hiszen „olyan gyorsan felnőnek” és „ezek lesznek a pillanatok, amik majd hiányozni fognak”.
Lehet. De ettől még ma fárasztóak.
Szerintem óriási különbség van aközött, hogy valaki nem szereti a gyerekét, és aközött, hogy nem szereti az anyaság minden egyes feladatát.
Az első tragédia lenne.
A második egyszerűen emberi.
Mert a gyereknevelés rengeteg ismétlődésből áll. Rengeteg láthatatlan munkából. Olyan feladatokból, amelyekért senki nem tapsol meg. Mosás. Pakolás. Uzsonnacsomagolás. Időpont-egyeztetés. Házi feladat. Fogmosásra emlékeztetés. Cipőkeresés. Újabb fogmosásra emlékeztetés.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
