Véleménycikk: Schuszter Borka
Amikor megszületett a lányom, úgy éreztem, a felhők felett úszom a boldogságtól. És azt gondoltam, ez már ezentúl így is marad.
Persze tudtam, hogy lesznek nehéz napok. Hallottam az átsírt éjszakákról, a dackorszakról, a kimerültségről. De valahol mélyen mégis azt gondoltam, hogy aki igazán jól csinálja, az ezeket is képes szeretni. Hogy a fáradtság mögött ott van valami állandó, mindent felülíró boldogság.
Aztán teltek a napok, hetek, hónapok, évek. Olvass még a témában
Lakva ismerszik meg az ember – Horrorsztorik elviselhetetlen lakótársakról
Ha sokat ülsz, ezt az 5 dolgot próbáld ki – a tested hálás lesz érte
Ezt hozza 2026. augusztus 23. a numerológia szerint: váratlan találkozás
Ezt hozza 2026. augusztus 6. a numerológia szerint: kedves gesztusok és gondoskodás
És rájöttem, hogy nagyon szeretem a gyerekemet. De a gyereknevelést nem mindig.
Szeretem, amikor együtt nevetünk. Szeretem, amikor este odabújik hozzám.
Szeretem hallgatni a végtelen történeteit, nézni, ahogy felfedezi a világot, vagy amikor olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre egyetlen felnőtt sem tud igazán válaszolni.
De nem imádom, amikor ugyanazt kell huszonhetedszer is elmondanom
Nem szeretem a reggeli rohanást, amikor már nyolc óra előtt úgy érzem, elfogyott minden türelmem. Nem szeretem a hisztiket, nem szeretem a végtelen alkudozásokat, nem szeretem, amikor öt perc alatt hatszor kell visszamenni a gyerekszobába este, mert még inni kell, még pisilni kell, még eszébe jutott valami.
És azt sem szeretem, amikor annyira elfáradok, hogy már magamat sem ismerem.
Sokáig lelkiismeret-furdalásom volt emiatt.
Mert valahogy azt sugallja a világ, hogy az anyaság ajándék, és ha van egyetlen pillanata, amit nem élvezel, talán nem is érdemled meg. Hiszen „olyan gyorsan felnőnek” és „ezek lesznek a pillanatok, amik majd hiányozni fognak”.
Lehet. De ettől még ma fárasztóak.
Szerintem óriási különbség van aközött, hogy valaki nem szereti a gyerekét, és aközött, hogy nem szereti az anyaság minden egyes feladatát.
Az első tragédia lenne.
A második egyszerűen emberi.
Mert a gyereknevelés rengeteg ismétlődésből áll. Rengeteg láthatatlan munkából. Olyan feladatokból, amelyekért senki nem tapsol meg. Mosás. Pakolás. Uzsonnacsomagolás. Időpont-egyeztetés. Házi feladat. Fogmosásra emlékeztetés. Cipőkeresés. Újabb fogmosásra emlékeztetés.
Nem csoda, ha néha az ember inkább csak túlélni akarja a napot
És szerintem ezt sokkal többen érzik így, mint ahányan kimondják, csak félünk bevallani, mert rögtön jön az ítélkezés.
Pedig nem hiszem, hogy bárki őszintén élvezte volna az ötödik virrasztott éjszakát egymás után. Vagy azt, amikor a gyereke a szupermarket közepén fekszik a földön, mert nem vehet meg egy csokitojást. Vagy amikor három hete senki nem aludta át az éjszakát.
Szerintem inkább arról van szó, hogy utólag megszépülnek az emlékek. És ez így van jól.
Csak közben a most gyereket nevelő szülők azt érzik, hogy valamit rosszul csinálnak, amiért ők nem lebegnek folyamatos rózsaszín felhőben.
Pedig lehet úgy szeretni valakit a világon a legjobban, hogy közben néha kimerít.
Lehet egyszerre hálásnak lenni azért, hogy anya vagy, és közben várni azt a két órát, amikor végre csend lesz. Lehet imádni a gyerekedet, miközben néha visszasírod azt az életet, amikor egyedül mentél el vécére.
Ezek a dolgok nem kioltják egymást, ezek együtt alkotják a valóságot.
Nem élvezem a gyereknevelés minden percét. De másnap reggel akkor is felkelek, megölelem a lányomat, és újra megpróbálom. És nem hiszem, hogy éppen ettől lennék rossz anya.
🐉KisokosKínai horoszkópmelyik állatjegy vagy?→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
