A verbális kommunikációval, szavainkkal valójában csak egy részét adjuk át az információnak, amit közölni szeretnénk, emellett mimikánk és gesztusaink, testtartásunk, hangszínünk, és számos apró dolog hordoz üzenetet rólunk, szándékainkról. Cikksorozatunkban megnézzük, miről árulkodnak az egyes testrészeink – most a karokat vesszük górcső alá, Allan és Barbara Peas – A Testbeszéd enciklopédiájának segítségével!
Így jelzi a kar az érdeklődést
Ha valaki úgy beszél velünk, hogy mellkasával, vállaival felénk fordul, és eközben nem keresztezi a karjait – és lábait –, akkor nyugodtan gondolhatjuk azt, hogy vevő a mondandónkra, érdeklődik irántunk.
A nyitott karok tehát arról árulkodnak, hogy az adott személy is nyitott a másik félre, a vele való társalgásra.
Ha még a keze is nyitott, tehát szabadon van a tenyere, az olyan pozitív gesztus, amely őszinteségről árulkodik, így nagyobb bizalmat ébreszt.
A nyitott karok tehát arról árulkodnak, hogy az adott személy is nyitott a másik félre, a vele való társalgásra.
Ha még a keze is nyitott, tehát szabadon van a tenyere, az olyan pozitív gesztus, amely őszinteségről árulkodik, így nagyobb bizalmat ébreszt.
Mellkasnál keresztezett karok
A keresztbe tett karok az előzőekkel szemben a zártságot, önmagunk védelmét, egyet nem értést sugallnak, és a legtöbb kultúrában alapvetően negatív gesztusnak minősülnek.
Az elzárkózás és ellenállás mellett akkor is használják ezt a gesztust az emberek, ha éppen idegesek, bizonytalanok, ezért ha valaki ilyen testtartással próbál meggyőzni minket valamiről, okkal feltételezhetjük, hogy még ő sem biztos a saját mondandójában.
Az óhatatlan karkeresztezést leginkább úgy oldhatjuk fel, ha több ember előtt – például egy munkahelyi meetingen – kell beszélnünk, hogy egy kisebb tárgyat, például tollat veszünk a kezünkbe, és azzal foglaljuk le kezeinket.
Az elzárkózás és ellenállás mellett akkor is használják ezt a gesztust az emberek, ha éppen idegesek, bizonytalanok, ezért ha valaki ilyen testtartással próbál meggyőzni minket valamiről, okkal feltételezhetjük, hogy még ő sem biztos a saját mondandójában.
Az óhatatlan karkeresztezést leginkább úgy oldhatjuk fel, ha több ember előtt – például egy munkahelyi meetingen – kell beszélnünk, hogy egy kisebb tárgyat, például tollat veszünk a kezünkbe, és azzal foglaljuk le kezeinket.