Viszonylag korán rájöttem, hogy az anyaság egy olyan út, amelyen magunkról is tanulunk, és ahhoz, hogy olyan édesanyja lehessek a lányomnak, amilyen lenni szeretnék, elengedhetetlen, hogy a saját magam fejlődésére is időt és energiát szánjak.
Ez nem mindig könnyű feladat – már csak azért sem, mert megköveteli, hogy elismerjem, ha hibázok, márpedig kevés fájdalmasabb dolog van, mint felismerni, ha legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerült tökéletesen teljesítnünk egy szerepben, amit minden korábbi szerepünknél fontosabbnak érzünk.
A rossz anya azonban nem az, aki hibázik. A rossz anya az, aki hibázik, és nem hajlandó belátni a fejlődés szükségességét. Olvass még a témában
Mindenki tudja, hogy egy gyerek számára az elsődleges példát a szülei jelentik, és noha majd kamaszkorban lesz néhány év, amikor elkerülhetetlenül rossz lesz bármi, amit csinálok, mégis a most, kisgyermekkorban átadott értékek lesznek azok, amelyek felnőtt korában is meghatározóak lesznek majd a lányom számára.