Négy éves múlt a lányom, amikor hivatalosan is megkapta az Asperger-diagnózist, de addigra már azért nagyjából sejtettük, hogy mi áll a meltdownok, a szelektív evés, vagy éppen az extrém hőérzékenység hátterében. És persze a zseni humor, az egyedi világnézet és a szinesztézia (érzetcsere, az én lányom esetében ez hangok látásában és a fény hallásában nyilvánul meg) mögött.
Elfogadtuk, hogy neurodivergens gyereket nevelni semmivel sem jobb vagy rosszabb egy neurotipikus gyerek nevelésénél, de egyértelműen más. És az egyik (ha nem a legnagyobb) kihívás benne, amikor a környezet nem ért. Pláne, amikor nem is akar megérteni. Úgyhogy összeszedtem néhány dolgot, amiről azt hiszem, minden neurodivergens gyerek nevelője nevében elmondhatom: nagyon jó lenne, ha mindenki tudná.
„Ma már mindenkit címkéznek!”
Egyrészt sem az autizmus, sem az ADHD, sem az összes hasonló nem “címke”, hanem egy diagnózis, nem valami negatív jelző, csak egyszerűen egy állapot. Van, akinek a gyereke szemüveges, másé laktózérzékeny, van, aki nem szereti a zöldborsót, az én lányom meg autista. Kész. Olvass még a témában
„Anyám hisz benne, hogyha megoszt egy fotót, akkor segít az afrikai éhezőkön” – Mivel idegesítenek a szüleid?
Véletlen, vagy hiszel benne? 5 jel, hogy a túlvilág lépne veled kapcsolatba
Így adod el sikeresebben a dolgaidat Marketplacen – 5 trükk
Válassz egy emblémát, és tudd meg, mit árul el a személyiségedről!
És nem, nem osztogatnak boldog-boldogtalannak diagnózist: egyik kódot sem a szomszéd Marika nénitől kapták ezek a gyerekek, hanem komoly orvosi vizsgálatokon estek át, és olyan szakemberek állították fel a diagnózisukat, akik tudják, mit csinálnak, mert hosszú éveken keresztül tanulták ezt az egyetemen. Szóval nem hiszem, hogy itt a homokozó sarkában több szakértelem gyűlt össze.
Ami pedig azt a felvetést illeti, hogy „régen nem volt ennyi…”, arra csak azt tudom mondani, hogy de, volt. Csak nem vették észre, titkolták, nem értették, vagy egyszerűen csak ráfogták a gyerekre, hogy neveletlen, rosszabb esetben hülye. Hála az égnek, hogy ma már felismerjük ezeket az állapotokat, és a neurodivergens gyerekek megfelelő támogatást tudnak kapni.
