Orvoshoz fordulni bizalmi kérdés, hiszen kiszolgáltatott helyzetben, betegen kérünk segítséget. Éppen ezért kiábrándító, ha együttérzés helyett elutasítást kapunk.
Talán már hallottál a gázláng effektusról: a pszichológiai kifejezés arra utal, amikor valaki eléri egy másik embernél, hogy az megkérdőjelezze saját ítélőképességét, emlékezetét. Létezik ma már az orvosi gázlángozás jelensége is. Ekkor a beteg úgy látja, panaszait az orvos nem veszi komolyan, elbagatellizálja a helyzetét, megkérdőjelezi, hogy valóban vannak fájdalmai.
Ennek következménye lehet, hogy az orvos nem rendel el fontos laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatokat, esetleg még ki is fejezi, hogy a beteg képzelődik és nincs komoly baja.
A legtöbbször a nőket érinti a félrediagnosztizálás
Természetesen nem minden orvosra jellemző ez a fajta viselkedés, de azért előfordul. Rosszabb esetben tényleges betegség marad kivizsgálatlan és későn derül rá fény, hogy a beteg panaszai valósak voltak. Tanulmányok szerint a nők és a színesbőrűek gyakrabban találkoznak efféle bánásmóddal az egészségügyben, ennek eredménye a téves diagnózis vagy az, hogy az eredményekre hosszabban kell várniuk.
Egyes tanulmányokból kiderült, hogy nőknél nagyobb valószínűséggel állapítanak meg tévesen valamilyen mentális betegséget az elmondott tünetek alapján, miközben szervi megbetegedés áll a háttérben.
A szívbetegség jellegzetes tüneteinek hallatán például több esetben is pszichiátriai kórképet állapítottak meg. A jelenség mögött előítéletes gondolkodás húzódhat meg, de a stressz, fáradtság is befolyásoló tényezők. Az elfoglalt, fáradt orvos nagyobb valszínűséggel hoz elfogult döntést. Az egészségügyi dolgozók leterheltek, ráadásul jelentős döntéseket hoznak meg nap mint nap. A kognitív terhelés eredményezheti az elhamarkodott, előítéletes döntést.
Jó példa erre 2016-os amerikai tanulmány erdménye: a megkérdezett orvostanhallgatók fele gondolta úgy, hogy a fekete bőrű betegnek magasabb a fájdalomküszbe. Ezért fordulhat elő a gyakorlatban, hogy ilyen berögzült séma alapján hoz döntést nyomás alatt az orvos. Emiatt nem ír fel például fájdalomcsillapítót vagy gondolja női hisztinek, stressz hatásának a beteg által elmondott panaszokat.
Bármilyen okok is állnak az orvos magatartása mögött, mégis tennünk kell valamit, ha úgy érezzük, ellátatlanok maradtunk, nem oldódott meg egészségügyi problémánk.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy komolyan vegyenek?
Vezessünk dokumentációt, amelyben leírjuk a tüneteinket, azok megjelenési formáit, gyakoriságát, azt, hogy mitől lett jobb vagy rosszabb az állapotunk. Gyűjtsük össze addigi laboreredményeinket, kérdezzünk rá a családunk kórtörténetére. Mindez fontos és meggyőző információs bázis a kezelőorvosnak.
Jegyezzük le, mit mondott a vizsgálat során az orvos, így később tudni fogjuk, mire kérdezzünk rá. Betegen, rossz állapotban gyorsabban elfelejtünk mindent és nem is teszünk fel kérdéseket. Újabb találkozó előtt készüljünk fel alaposan.
Ha bizonytalanok vagyunk, kérjünk meg egy ismerőst, családtagot, hogy kísérjen el bennünket az orvoshoz, a jelenléte sokat segíthet és kívülállóként észrevehet lényeges dolgokat. Például, ha úgy látja, hogy az orvos olyan dolognak tulajdonítja a tüneteinket, amely nem valós, nyugodtan közbeszólhat vagy megerősítheti az általunk elmondottakat.
Felkereshetünk egy második, harmadik orvost is, ha úgy érezzük, elveszett a bizalmunk. Van, hogy ajánlott orvost váltani. Nagyon lényeges, hogy merjünk a megérzéseinkre hallgatni. Az orvos a szakértő természetesen, de ha úgy érezzük, nem meggyőző a diagnózisa, vagy túl könnyen túllép a problémánkon, inkább kérdezzünk meg egy másik szakembert is. Gyakran ilyenkor valósul meg a tényleges, szükséges kezelés.