Szerintem a szabály az, hogy nincs szabály
Két hónap. Ennyi időbe telt, míg hivatalosan is összebútoroztunk az első randi után. Hogy miért? Mert mindketten komolyan gondoltuk. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy megbeszéltük. Ki mertük mondani, hogy mit gondolunk, mit hogyan látunk, és mit érzünk egymás iránt. És tudod mit? Ha kiderült volna, hogy nem ugyanazt, akkor sem bántam volna a dolgot. Nem hiszem, hogy szégyellnem kellene magamat azért, ahogyan érzek valaki iránt, vagy ahogyan nézek a jövőbe, és ha a másik nem ugyanazt érzi vagy látja, akkor úgy érzem, igenis jogom van tudni arról. Fájna? Biztosan. Megalázó lenne? Semmi esetre sem annyira, mint csendben színlelni, hogy engem sem érdekel annyira a dolog, és azt várni, hogy a másik egyszer csak felveti a témát, ami nekem is jogot ad arra, hogy az érzéseimről beszéljek.
Két hónap után összeköltöztünk, és még soha nem voltam boldogabb. Hogy így marad-e? Azt remélem – azt reméljük – hogy igen. De ha mégsem így lenne, akkor sem lenne okunk egyikünknek sem szégyellni azt, hogy felvállaltuk a boldogságot, amiben most mindketten úszunk. Mert a szerelem szép.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
