A június érkezésével a legtöbb anyuka naptárában bekapcsol a vörös riasztás: kezdetét veszi az a logisztikai bűvészmutatvány, amit nyári szünetnek hívunk.
Miközben kétségbeesetten próbáljuk sakkozni a szabadságainkat, a táborokat és a munkahelyi kötelezettségeket, szinte automatikusan pillantunk a nagyszülők felé, mint biztos mentőövekre. De vajon természetes, hogy a szünidő heteiben ők legyenek a fix és állandó megoldások?
A fáradtság elhomályosította a tisztánlátásomat
Amikor a kislányom megszületett, fogalmam sem volt róla, mi vár rám, és a legkevésbé sem arra a forgatókönyvre készültem, amit az élet végül elém rakott. Mire egyéves lett, egy házfelújítási projekt miatt visszatértem dolgozni home office-ban, és mivel óvodába csak 3 éves kora után ment, az alvásideje alatt, éjszakába nyúlóan zsonglőrködtem a feladatokkal. Ha ez nem lett volna elég, az apukája külföldön vállalt munkát, így a hétköznapok logisztikája és a végeláthatatlan teendők teljesen rám hárultak, amitől gyakran még magányosabbnak éreztem magam, mint egy „átlagos” anyuka. Olvass még a témában
„Azt hittem, ő a legjobb barátnőm” – barátságok, amikről kiderült, hogy egyoldalúak voltak
„A gond az, hogy azt hiszed, van időd…” – 10 kőkemény idézet, ami nem esik jól, de fontos tudni
6 hangulatos őszi hobbi, ami segít legyőzni az évszakváltás okozta rosszkedvet
4 dolog, amit titokban minden anyuka szokott csinálni – nem ciki magadra ismerni
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
