A kálváriám azonban már szeptemberben elkezdődött, amikor a testem világos jelzéseket küldött, hogy valami nagyon nincs rendben. Persze nem hallgattam rá.
Ennek eredményeként hónapokra ágyhoz kötöttem magamat, tehetetlenül figyelve, ahogy a világ elrobog mellettem.
De hiába volt a kényszerű pihenő, a műtétre egészen november végéig várnom kellett. Közben viszont volt időm felismerni, hogy a felépülés nem egy külső esemény, hanem egy olyan munka, amibe nekem is bele kell állnom, minden egyes nap, tudatosan téve a saját jóllétemért.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






