Pedig a testünk és a lelkünk nem külön működik. A fizikai betegségek gyakran nem kis részben abból fakadnak, hogy éveken át nem foglalkoztunk a mentális terheinkkel. Hogy hagytuk a stresszt felgyűlni, hagytuk, hogy a határainkat újra és újra átlépjük. Hogy kizsigereltük magunkat, és közben azt hittük, majd „valahogy” bírni fogjuk. Aztán egy nap elkezdődnek a gyomorfájdalmak.
A magas vérnyomás. A pánikrohamok. A szédülés. A remegés. Az idegrendszeri panaszok, amelyek mind azt üvöltik: túl sok volt.
Akkor majd ér a betegszabadság? Akkor már „elfogadható” ok lesz, hogy nem bírunk tovább dolgozni?
Nem lenne sokkal egyszerűbb, sokkal emberségesebb – és még sokkal költséghatékonyabb is! –, ha már az első jelzéseknél komolyan vennénk a saját mentális állapotunkat? Ha nem várnánk meg, amíg a testünk kényszeríti ki, amit a lelkünk már régen jelzett? Ha a társadalom, a munkahelyek, a vezetők, az orvosok is értenék: a mentális egészség ugyanolyan fontos, mint a fizikai. És mindkettő elég ok kell legyen arra, hogy valaki pihenjen. Olvass még a témában
2 egyszerű légzőgyakorlat, ami tényleg működik – nem kell hozzá meditációs gurunak lenned
Ez az egy dolog különösen fontos neked a szerelemben a csillagjegyed szerint
Nem bírom nézni a legjobb barátnőm zsíros haját – hogy hozzam szóba a témát?
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
