A „majd jövőre” ilyenkor védőpajzsként működik. Amíg várunk, addig nem kell szembenéznünk sem a következményekkel, sem önmagunkkal.
Amikor a várakozás irányítja az életedet
Sokan abban hisznek, hogy a változáshoz ideális körülmények kellenek. Majd akkor kezdünk bele, ha kevesebb lesz a munka, ha rendeződik a magánélet, ha nyugodtabbak lesznek a napok.
A probléma az, hogy az élet ritkán igazodik ezekhez az elképzelésekhez.
Mindig lesz valami, ami épp elvonja a figyelmet, elveszi az energiát, vagy jó indoknak tűnik arra, hogy még várjunk egy kicsit. Olvass még a témában
„A szalagavató másnapján egy másik országban ébredtem” – Sztorik, amiket máig nem mertünk bevallani a szüleinknek
Ezt hozza 2026. szeptember 28. a numerológia szerint: érzékenység és harmónia
Ezért gondolom, hogy a „légy önmagad” az egyik legrosszabb életvezetési tanács
„Már kislányként azt kellett hallgatnom, hogy milyen rossz élete volt miattam” – A szüleid nyomorát hallgatni gyerekként érzelmi bántalmazás
A várakozás közben azonban lassan normalizálódik az elégedetlenség. Megszokjuk, hogy nem érezzük jól magunkat egy helyzetben, megszokjuk, hogy lemondunk dolgokról, és megtanuljuk elhallgattatni azt a belső hangot, ami változást sürgetne. A halogatás egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy nem okoz azonnali fájdalmat. Nem látványos, nem drámai, csak csendben alakítja át az életünket, miközben mi észrevétlenül egyre távolabb kerülünk attól, amit valójában szeretnénk.
Sokszor nem is az idő hiánya akadályoz meg minket, hanem az, hogy túl sokáig próbálunk megfelelni mások elvárásainak. Várunk arra, hogy mindenki más elégedett legyen, hogy ne okozzunk csalódást, hogy ne borítsuk fel a megszokott rendet. Közben a saját igényeink egyre hátrébb szorulnak, míg végül már magunknak sem tűnik fontosnak, amit korábban szerettünk volna.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
