Néhány éve jöttem rá arra, hogy ha igazán békés, szeretettel teli karácsonyt szeretnék, akkor az első és legfontosabb nemet nem másoknak, hanem saját magamnak kell kimondanom.
Rá kellett ébrednem, hogy az ünnepi időszak legnagyobb elvárásai nem kívülről érkeznek – bennem születnek meg és formálódnak tovább. A családom soha nem várta el tőlem, hogy minden makulátlan legyen, hogy csillogjon a lakás, hogy a terasztól a karácsonyfáig minden tökéletesen legyen feldíszítve, és főleg nem vártak tőlem három-négyfogásos, gasztronómiai magazinba illő ünnepi menüt.
Ezek a megfelelési kényszerek csak az én fejemben léteztek
Olvass még a témában
Egy ideig még örömmel, lelkesedéssel teljesítettem az előttem tornyosuló feladatokat. Szerettem díszíteni, szervezni, megteremteni az ünnep hangulatát. Aztán évről évre azt vettem észre, hogy novemberben és decemberben minden egyszerre tetőzik bennem és a készülődés már nem boldogság, hanem feszültség. Valami, amihez muszáj tartanom magamat, különben úgy éreztem, kudarcot vallok. Nem jutottam el a kiégésig, de teljesen biztos, hogy belül nem éreztem jól magam, és egyre kevésbé tudtam megélni a karácsony valódi lényegét.
A határhúzásra mindig rákerül a boldogság kapuja
Amikor erre ráeszméltem, tudtam, hogy újra kell kalibrálnom a dolgokat és a határok meghúzásával kell kezdenem a sort. Először arra mondtam nemet, hogy tovább cipeljek olyan elvárásokat, amelyek valójában senki másnak nem voltak fontosak, csak nekem. Elkezdtem átgondolni, mi az, amit tényleg nekem ad örömöt, és mi az, amit csak kényszerből csinálok. Megengedtem magamnak, hogy a „tökéletes” ünnep helyett a valós, élhető, szeretettel teli karácsonyt válasszam, azt, amelyik időnként hibákkal és hiányosságokkal van kidíszítve.
Érdekes módon, amint letettem a sallangokat (például azt, hogy minden csillogjon, vagy, hogy az a dekoráció is hibátlan legyen, amit egyébként naponta fél percig látunk), valójában sokkal nagyobb örömöt találtam azokban a dolgokban, amelyek megmaradtak. Szeretek főzni, kísérletezni új ízekkel, élvezem a nappali meghitt fényeit, az ünnepi illatokat, és azt, hogy közösen hangolódunk rá az ünnepre. Sokkal több energiát fordítok olyan programokra, amelyek valódi élményt adnak: szánkózás, esti séták, jégkorcsolyázás, vagy egy téli kiruccanás megszervezése. Ezek olyan családi momentumok, amelyek igazán közel visznek az ünnep szépségéhez.