Nyisd meg a telefonod galériáját, és keress rá öt évvel ezelőtti fotókra. Van egy jó esély rá, hogy megállsz egy pillanatra, és összerándul az arcod: azok a hajszálvékony, teljesen egyenes ívű szemöldökök tényleg te lennél? A szépségtörténet így működik, mindig van egy pillanat, amikor visszanézünk, és nem értjük, hogyan gondolhattuk jó ötletnek azt, amit épp csináltunk. Most pontosan ez történik újra, csak épp az ellenkező irányba: a szemöldökeink hirtelen túl sötétek, túl vastagok és túl mereven fésültek lettek, és a legtöbben ezt észre sem vesszük.
A szakma ezt a jelenséget kezdte szemöldök-vakságnak nevezni. Lényege, hogy annyira megszoktuk a laminált, égnek fésült, sablonszerűen sötétre színezett szemöldököt, hogy már nem is látjuk rajta a túlzást. Pont úgy, ahogy tíz éve senki nem gondolta furcsának az Instagram-szemöldök éles, filccel rajzolt szélét, most sem tűnik fel, hogy a tükörben visszanéző arc szemöldöke inkább egy díszlet, mint egy természetes vonás.
Amikor a szemöldök átveszi az uralmat az arc felett
A laminálás önmagában nem rossz találmány, rendet tesz a rakoncátlan szálak között, és sok nőnek adott vissza időt a reggeli rutinjából. A baj ott kezdődik, amikor a kezelés és a színezés együtt olyan hatást kelt, mintha az arc közepén egy külön grafikai elem ülne, ami semmilyen kapcsolatban nincs a bőr, a haj vagy a szem valódi árnyalatával. A túlzottan sötét szemöldökfesték különösen a szőkébb vagy vörösesebb hajszínűeknél üt el zavaróan, mégis rengetegen ragaszkodnak hozzá, mert azt hiszik, ez ad karaktert az arcnak. Olvass még a témában
Aki dolgozott már sminkes székben, tudja: a legtöbb megrendelés ma is arra megy ki, hogy legyen sötétebb, legyen teltebb, legyen látványosabb. Csakhogy a fotókon, évekkel később, épp ez az, ami korhoz köti a képet, sokkal jobban, mint egy ruhadarab vagy egy frizura valaha is tudná.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
