Néha úgy érzem, mintha manapság a „jó szülő” definíciójához hozzátartozna a folyamatos koordinálás vagy éppen a naptár percre pontos menedzselése. Vajon én maradtam le? Vagy normális, hogy nem akarok minden fronton jelen lenni?
Egyáltalán miért számít régi vágásúnak az, ha egy szülő nem akar mindent kézben tartani? Gondolkodtam már ezen többször is, és arra jutottam, hogy sokan a saját gyerekkoruk hiányait igyekeznek most pótolni. A mi szüleink nagy része a boomer generációhoz tartozott: más tempóban éltek, más értékrenddel, sokszor kevesebb érzelmi jelenléttel. Nem azért, mert nem szerettek minket, hanem mert abban a közegben ez a hozzáállás számított természetesnek. Önállóan jártunk haza, magunk között rendeztük a konfliktusainkat és a különóráink sem töltötték ki az egész hetünket. Ha mégis, akkor nekünk kellett megoldani az odajutást és persze az utána következő tanulást is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
